Egy szó, melynek több jelentése is van, de magyar fordítása nincs. Talán nem véletlenül. Mert csak annak adunk nevet, ami a miénk. Feddhetetlenség, tisztesség, becsület, korrupciómentesség – persze, hogy nincs rá egyetlen magyar szavunk. Miközben Magyarország a régión belül csak Romániánál és Bulgáriánál bizonyult kevésbé korruptnak, aközben egyre több szervezet alkot „integritási szabályzatot”, és alkalmaz „integritásfelelőst”. Legutóbb épp Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke érezte úgy, hogy a bíróságok sem lehetnek meg egy ilyen utasítás nélkül.
Orbánék családi barátja, Szájer József fideszes EU parlamenti képviselő felesége úgy gondolta, nem elég az a számtalan előírás és tilalom, melyet a bírákról szóló törvény (Bjt.) tartalmaz, neki személyesen is rá kell tennie egy lapáttal. „Az integritást sérti, ha a bíró politikai tevékenységet végez.” Mi, bírák – ha szabad még így fogalmaznom – tudjuk. És ő? A Bjt. felsorolja, hogy a bíró, tisztségének ellátásán kívül, milyen kereső tevékenységeket folytathat. Ezek többnyire tudományos, oktatói, művészi munkák lehetnek. Ám Handó kibővíti a kört, bár ezt egy vacak utasítással meg sem tehetné: „Az integritást sértik azon egyéb tevékenységek, amelyek a bíró… függetlenségét vagy pártatlanságát veszélyeztetik.” És hogy mik ezek? Azt majd az OBH elnöke vagy beosztottja, az „integritásfelelős” eldönti.
„A keresőtevékenység különösen akkor veszélyezteti a függetlenséget és a bírói szervezet integritását, ha az valamilyen… párt működését segítő tudományos ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványhoz, egyesülethez köthető…” Végre egy kis sorosozás, norvégalapítványozás!
Az is sérti az integritást, ha a bíró „igénybe vesz öregségi nyugdíjat, vagy olyan pénzbeli ellátást, amelyet a nyugdíjkorhatár betöltésekor öregségi nyugdíjként kell továbbfolyósítani”. Vagyis, ha a bírónak meghal a házastársa, nem vehet fel özvegyi nyugdíjat sem. Sajnálatos módon mind a törvény, mind Handó „megfeledkezik” arról, hogy a strasbourgi bíróság 6 millió forintos kártérítést ítélt meg egy közszolgának, amiért az nem kaphatta meg munkája mellett a nyugdíját is. De mit nekünk Strasbourg!
Megalázó az a bizalmatlanság, amelyet a magas OBH tanúsít a bírákkal szemben. Az még hagyján, hogy kérelmezni, de legalábbis be kell jelenteni az amúgy legális tevékenységet, de hogyan! Be kell mutatni a szerződéstervezetet, a másik szerződő fél cégkivonatát, majd a végleges szerződést is. Azt a tortúrát már le sem írom, mi a teendő, ha a bíró ne adj’ isten valami ajándékot kap. Az teljesen rendben van, hogy hivatásával kapcsolatban ne fogadhasson el senkitől semmit. Az ezzel kapcsolatos bürokrácia persze nem teljesen új. Boldogult bíró koromban egy vádlott egy darab narancsot hagyott a jegyzőm asztalán. Szabályosan jártunk el: jelentettük, jegyzőkönyvet vettünk fel, értesítettük a gazdasági hivatalt az ajándék tárgyáról és feltételezett értékéről, kértük annak megsemmisítését. Természetesen újabb jegyzőkönyv kíséretében. Még szerencse, hogy nem járt ott a kisfiam, aki megette volna a „mi narancsunkat”.
És még egy gyöngyszem. Az OBH előírja a bíróságok elnökeinek, hogy tartsanak közvetlen kapcsolatot egyebek közt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal, a Nemzeti Védelmi Szolgálattal és az Alkotmányvédelmi Hivatallal. Ennyit a harmadik hatalmi ág függetlenségéről. Minderre az a „független” OBH még függetlenebb elnöke utasítja a bíróságokat, aki első hevületében 32 oldalon át bírálta a közigazgatási felsőbíróság felállításának tervét, majd néhány nappal később már kiállt a kormány elképzelése mellett.
Tényleg a bírákat kell óvni a politikai befolyástól és a korrupciótól?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
