Valaki szóljon már az EU-nak, hogy gondolja meg, mire szórja el a pénzét. Például azt a 120 millió forintot, amelyet az Országos Bírósági Hivatal (OBH) egyik projektjére pazarolt. Nem mintha nem készült volna el a szükséges tananyag, de mit ér az, ha ami benne van, pusztába kiáltott szó.
Azt olvasom ebben a veretes szövegben, hogy a jogbiztonság egyik kritériuma az olyan jogalkotás, amely kellő felkészülési időt hagy az érintetteknek ahhoz, hogy az adott törvényt alkalmazni tudják. Az persze rejtély számomra, hogy miért a bírákra költik ezt a sok milliót, akik tudvalévően nem alkothatnak jogot, és miért nem a tökéletlen törvényhozókra.
Persze, hogy a vasárnapi boltbezárás-boltkinyitás csiki-csukijáról beszélek. Íme, egy kis kronológia.
Április 8., péntek: Orbán: „Azt szeretnénk, ha vasárnap mindenki otthon lehetne a családjával, ez egy általános elv, amit támogatunk. A kereskedelmi szektor csak az első lépés volt, a kormány azon dolgozik, hogyan lehetne más szektorokra is kiterjeszteni a vasárnapi pihenőnap ügyét.”
Április 11., hétfő reggel: Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár az ATV-ben a vasárnapi boltzár mellett szóló érveket sorolja.
Hétfő délelőtt: Rogán Antal bejelenti, a kormány azt javasolja a parlamentnek, hogy vonja vissza a vasárnapi zárvatartásról szóló törvényt. Már másnap szavazhat is róla az Országgyűlés, és a törvény akár már a hétvégén hatályba is léphet – mondja a kormányfő politikai kabinetfőnöke. És lőn. Április 12., kedd: a parlament megszavazta Rogán és Varga Mihály előterjesztését.
Orbánt nyilván bosszantja, hogy az Alaptörvény Kövérnek is, Ádernak is 5-5 napot biztosít az aláíráshoz, ráadásul mindezek után még a Magyar Közlönyben is ki kell hirdetni a törvényt. Iszonyatos ez a lassúság! Még a végén a boltoknak lesz egy parányi idejük, hogy megszervezzék az újranyitást. Mindeközben az MSZP diadalmaskodhat, és tovább gyűjtheti az aláírásokat a népszavazáshoz. Hogy miért is? Mert – érthetetlen okból – nem bízik a Fideszben.
A parlament ugyanis, ahogy meghozta, majd visszavonta a vasárnapi cirkuszt, bármikor újra meghozhatja. Ám ha a törvényhozásra népszavazás kötelezné, akkor azon három évig nem változtathatna.
Az persze kérdés, hogy a most meghozott törvény tükrében az MSZP kezdeményezése eljuthatna-e a népszavazásig. Bár ezzel kapcsolatban választási szakértők az 1989-es „négyigenes” népszavazásra hivatkoznak, mondván, hogy három olyan kérdésre is lehetett szavazni, amelyekkel kapcsolatban addigra már törvény született. Igen ám, csakhogy a népszavazást 1989. november 26-ra írták ki, míg az Alkotmánybíróság csak 1990. január 1-jén kezdte meg működését. Vagyis – ellentétben a mai helyzettel – nem volt olyan intézmény, amelyik megakadályozhatta volna a „négyigenes” népszavazást.
Azt azért meg kell hagyni, hogy a most beterjesztett törvény hivatalos indokolása megdöbbentően őszinte. Látszik, hogy kapkodva kellett megírni. Az általános hablaty mellett elismeri, hogy a vasárnapi zárást a multik ellen találták ki: „fontos cél volt, hogy a forgalom a multinacionális cégek felől a kisebb kereskedelmi egységek felé terelődjön”, és azt is, hogy berezeltek a számukra várhatóan kudarccal végződő népszavazástól: „nem kevesen próbálnak politikai tőkét kovácsolni magunknak a megszületett törvény kapcsán”. De a legszebb, hogy egy kiskereskedelmet szabályozó törvénybe is bele lehetett keverni az EU- és idegengyűlöletet: „a kormány számára ma a legfontosabb kérdés a Brüsszel által szorgalmazott kényszerbetelepítés elleni egységes nemzeti fellépés”.
Bravó, fiúk! Így kell ezt. Egy igazi jogállamban csak alkotmányellenes kvótanépszavazásnak lehet utat engedni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
