„Én kénytelen vagyok folyamatosan a saját álláspontom szerint hozni a határozatokat” – nyilatkozta Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke. Meglepően öntudatos és merész kijelentés egy olyan közhivatalnoktól, akinek a „saját álláspontja” helyett a törvényeket kellene alkalmaznia.
A NVI elnök asszonya úgy döntött, hogy elutasítja az MSZP népszavazási kezdeményezését, amely így szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt?”
A kérdéssel semmi baj nincs. A fogalmazás jogilag korrekt, egyértelmű, és nem nehéz rá igennel vagy nemmel válaszolni. Vagyis megfelel a népszavazásról szóló törvényben foglaltaknak. Amúgy meg a megkérdezettek 72 százalékának véleményével is egyezik.
A perpatvar tehát a körül zajlik, vajon megfelelő időpontban nyújtották-e be a népszavazási kezdeményezést. A szabály ugyanis az, hogy csak akkor lehet ugyanazon témában újabb kérdést benyújtani, ha az előzőt már jogerősen elutasították. Többnyire erre hivatkozva az NVI-nek január óta sikerült immár tizedik alkalommal beleköpnie ebbe a vasárnapi levesbe.
A jelenlegi elutasítás indokolása szerint az MSZP kezdeményezése „idő előtti”. Méghozzá azért – szól a „jogi” érvelés –, mert a Kúria előző ügyben hozott döntése még nem vált jogerőssé.
Lássuk hát az időpontokat. Az előző népszavazási kezdeményezés elutasításáról szóló jogerős döntést 15 óra 41 perckor tették ki a választási iroda honlapjára. Az MSZP kezdeményezését dokumentáltan 16 óra 15 perckor regisztrálták az irodában. Akkor hol itt a probléma?
Pálffy Ilona szerint ott, hogy a Kúria honlapjára még nem került ki a bíróság végzése. Az ő „saját álláspontja” szerint a Kúria döntése akkor válik jogerőssé, amikor az a Kúria saját honlapján jelenik meg.
Tisztességgel végigolvastam mind a népszavazásról, mind a választásról szóló törvényt, de ilyen rendelkezést a legalaposabb kutakodás után sem találtam.
Szerény jogi ismereteim szerint az a döntés jogerős, amely ellen nincs helye jogorvoslatnak (fellebbezésnek). A Kúria végzésének utolsó mondata pedig így szól: „A jogorvoslatot a népszavazásról szóló törvény 30. § (1) bekezdése zárja ki.” Vagyis: game over.
A törvény szerint a Kúria a Magyar Közlönyben köteles tájékoztatni arról, hogy határozata megtekinthető a saját honlapján.
Értem én, hogy a 20. század számos vívmánya közül az internet hozta a legradikálisabb változást az életünkbe. Sok szempontból a jog világát sem hagyta érintetlenül. Ennek ellenére a törvény szavai még ma is azt jelentik, ami oda le van írva. Vagyis a „tájékoztatás” szó ma sem azonos a „jogerő” szóval. Miként egy bírói döntés jogerőre emelkedése sem függhet attól, hogy melyik szervezet informatikusa a fürgébb, azaz, hogy a bíróság jogerős végzését melyikük teszi fel hamarabb a honlapra.
L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a jogállamiság durva megsértéseként értékelte, hogy „az MSZP támadja a NVI-t”. Szerinte be kell tartani az eljárásjogi szabályokat. Ez utóbbival – tőlem szokatlan módon – mélyen egyetértek. Bizony, be kell tartani. Vagy legalábbis kellene.
Az NVI, no meg a Kúria elnöke valamiféle joghézagról beszél. Pedig nincs itt semmiféle joghézag. A „végső” döntés ugyanis akkor jogerős, amikor azt meghozták.
Engem már csak egyetlen kérdés izgat. Hogyan jön ahhoz a Nemzeti Választási Iroda, hogy egy „nem jogerős” kúriai döntést kitegyen a saját honlapjára?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
