„Egy kicsit több sajtószabadság kellene” – sohasem fogják kitalálni, kitől idézek. Nem a „régi” Orbán Viktortól, nem is a mai demokratikus ellenzéktől. Ez a mondat 1967-ben, az MSZMP Politikai Bizottságának ülésén hangzott el a Népszabadság korábbi főszerkesztőjétől, a „moszkovita” Komócsin Zoltántól. Persze, akkor még nem volt ennek a szerencsétlen országnak egy gránitba vésett Alaptörvénye, amely IX. cikkének (2) bekezdésében rögzíti: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”
Hogy ezeket a feltételeket Magyarország legfőbb népképviseleti szerve, az Országgyűlés mennyire biztosítja, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a parlamentből kitiltott sajtósok egyre növekvő száma. Most már annyi sem kell hozzá, hogy az újságíró átlépje a „fotózni tilos” zóna határát. Legutóbb az RTL Klub stábja utólag tudta meg, hogy ki lett tiltva az ország házából, noha az egész estét betöltő, mintegy 30 másodperces interjúját nem is tiltott helyen forgatta. Az Országgyűlés Sajtószolgálata ugyanis úgy „döntött”, hogy a bizottsági ülés megkezdése előtt csak vágóképeket lehet a teremben készíteni. Talán egyeztetniük kellene a hasonlóan fontos funkciót betöltő teremőrrel, aki a stábnak „engedélyezte” a forgatást.
Honnan veszi magának a bátorságot egy sajtószolgálat, hogy megszabja, vágókép vagy interjú készülhet? Honnan veszi magának a bátorságot egy Kövér László, hogy meghatározatlan időre kitiltson újságírókat a Parlament épületéből és ezzel akadályozza a szabad tájékoztatást? Nem tanulta meg a jogi egyetemen, hogy egy házelnöki rendelkezés még csak nem is jogszabály? És ha netán az lenne, akkor sem lehetne ellentétben a sajtószabadságról szóló 2010-es törvénnyel, hát még az Alaptörvénnyel! Nem hallott erről akkor sem, amikor Soros-ösztöndíjasként a közép-európai társadalmi mozgalmakat kutatta?
A sajtószabadságról szóló törvény kimondja, hogy „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. A sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is”. Meg még az is benne van, hogy „mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás…”.
A Fidesz azt volt képes nyilatkozni a kitiltásokkal kapcsolatban, hogy „az elmúlt hetekben nemegyszer fordult elő, hogy egyes újságírók viselkedésükkel olyan helyzeteket provokáltak ki, olyan látszatot keltettek, mintha a politikusok meggátolnák a korrekt tájékoztatást”.
Nem, uraim! Az újságírók nem látszatot keltettek. Tényeket mutattak be. A politikusok ugyanis valóban meggátolják a korrekt tájékoztatást. Pedig törvény írta kötelességük, hogy „a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak – megfelelő határidőben történő – rendelkezésére bocsátásával elősegítsék a médiatartalom-szolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését”.
Bonyolult a jogi szöveg? Lefordítom. A média kérdéseire válaszolni kell. Akkor és ott, ahol és amikor a kérdést felteszik. A sajtószabadságot ugyanis nem négyzetméterekben mérik. Nem lehet érdemi válaszok helyett „alkalmatlan időpontra és alkalmatlan helyre” hivatkozni. Mint ahogyan azt sem lehet megszabni – miként Kósa Lajos tette –, hogy csak az általa meghirdetett témában lehet kérdezni. Ezzel Kósának sikerült még Kövéren is túltennie.
A sajtószabadság alapjog. Csak kivételesen és törvényi szinten korlátozható. Uraim! Maguk még Komócsin Zoltánnál is rosszabbak!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
