Cui prodest? Minden tisztességes nyomozásnak e kérdéssel kell kezdődnie. Mondom, minden tisztességesnek.
Kinek az érdeke volt, hogy a Quaestor-birodalom tulajdonosa, Tarsoly Csaba évtizedeken át 753 rendbeli csalást és sikkasztást követhessen el „észrevétlenül”? Már persze magán Tarsolyon kívül?
Kinek az érdeke volt, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőház sok milliárd forintot tartson a Quaestorban?
És honnan tudta a Külügyminisztérium, hogy a megmaradt 3,8 milliárdot éppen egy nappal a botrány kirobbanása előtt kell onnan kimenteni?
Miért utasította el az ügyészség a Külügyminisztérium ellen hűtlen kezelés miatt tett feljelentést, miközben megállapította, hogy a minisztérium valóban szabálytalanul fektette be a pénzét?
Hogyan történhetett, hogy 2015. március 9-én a Quaestor hamis öncsődöt jelentett be, majd külső kontroll nélkül tovább működhetett? Miként lehetett Tarsoly Csaba egészen március 26-ig szabadlábon? Csak nem azért, hogy eközben valamennyi cégét átadhassa Orgován Béla büntetett előéletű „vállalkozónak”?
Bár ez a fővárosi főügyész szerint mindössze épp olyan, mint amikor eladót váltanak a sarki fűszeresnél! „A Quaestor-ügy keddi tárgyalásával megkezdődött az igazságszolgáltatás, amelyre Magyarországon ilyen nagyságrendű ügyben ilyen gyorsan még nem volt példa” – közölte a Fidesz Tuzson Bencéje. Persze úgy könnyű gyorsnak lenni, ha gondosan megszabják a nyomozás határait és a megvádolhatók körét. Ha nem lehet vizsgálni sem a bennfentes kereskedés gyanúját, sem a személyi kapcsolatokat a legfőbb ügyész lánya és Tarsoly titkára között. A túl érzékeny Polt Péter még pert is indított „jó hírnevének” megsértése miatt, igaz, el is vesztette. De a titkárt azért kellő körültekintéssel nem hallgatták ki a nyomozás során. És persze nem vizsgálta a nyomozás az MNB ellenőrzési és felügyeleti felelősségét sem, az egyéb baráti és üzleti szálakról nem is beszélve.
Nyilván meggyorsítja a főügyész, Ibolya Tibor szerint „világszínvonalú” nyomozást az is, ha az 1500 oldalas eredeti vádiratot és az áttekinthetetlen mennyiségű és minőségű elektronikus adatot odahányják a bíróság elé, hogy tegyen vele, amit tud. A bíróság azonban résen volt: kötelezte az ügyészséget, hogy pótolja a vád hiányosságait. A Polthoz hasonlóan érzékeny lelkű Ibolya, számolva az eljárás megszüntetésének „veszélyével” is, ezt megtagadta, majd – feltehetően a még nagyobb botránytól tartva – duzzogva teljesítette. Immár 2500 oldal lett a vádirat és – Papp Gábor, Tarsoly védője szerint – 2,5 millió oldalnyi a bizonyítási anyag.
Tarsoly Csaba és védője már kedden kifogásolta, hogy egyáltalán megkezdődhetett a tárgyalás. Szerintem joggal. A vád rendbetételére az ügyészség áprilisban kapott 60 napot, vagyis júniusban nyújtotta be a kiegészítéseket a bírósághoz. Fizikai képtelenség, hogy Tarsolynak ideje lett volna felkészülnie a július 12-én megkezdett tárgyalásra, különös tekintettel az előzetesben használható elavult számítógép adottságaira, pontosabban azok hiányára. Még azzal is egyet kell értenem, hogy míg a bíró és az ügyész a tárgyaláson is laptopon dolgozik, Tarsoly csak egy kis kockás füzetbe írogathat.
A büntetőeljárási törvény előírja: „a terhelt jogosult arra, hogy megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre”. Meg azt is, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezheti az ítéletet, ha olyan úgynevezett „relatív” eljárási szabálysértés történt, ami érdemben kihatott a döntésre. Márpedig, ha „az eljárásban részt vevő személyek a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták vagy ezek gyakorlását korlátozták”, ilyennek számít.
Egy esetleges hatályon kívül helyezés „az ügy halála”. Ez vajon kinek az érdeke lenne?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
