Volner János, a Jobbik frakcióvezetője alig több mint tíz napja bejelentette, hogy az őszi parlamenti ülésszak első napjaiban olyan javaslatot terjeszt a parlament elé, melynek célja Áder János köztársasági elnök tisztségétől történő megfosztása.
Bátor kezdeményezésnek nevezhetnénk ezt, ha nem tudnánk – miként a Jobbik is –, hogy ennek az ötletnek a PR-értékén kívül más előnye nincs.
Nincs, annak ellenére – nem szívesen mondom –, hogy ez esetben a Jobbiknak igaza van. Ezt persze joghatályosan nem én, hanem majd az Alkotmánybíróság fogja eldönteni. A Jobbik kezdeményezésére ugyanis az ellenzéki képviselők 58-an (34 nem jobbikos is) az Ab-hoz fordultak utólagos normakontrollt kérve. (Arra azért nagyobb összegű fogadást mernék kötni, hogy az Ab döntése, úgy értem, törvényes döntése megszületik-e a választások előtt.)
A Jobbik azért kezdeményezi az államfő elleni lépést, mert Áder aláírta az úgynevezett plakáttörvényt, „amivel nyíltan Alaptörvényt sértő intézkedést fogadott el”.
Emlékeztetőül: a Fideszt felbosszantotta, hogy a Jobbik „ti dolgoztok, ők lopnak” plakátjai elárasztották az országot, ezért beterjesztett egy, a plakátolás megszorítását célzó kétharmados törvényt.
Hogy a dolog még bosszantóbb legyen, nem tudták megszerezni hozzá a kétharmados többséget. Ennek ellenére a törvényt felterjesztették a köztársasági elnökhöz, noha az egyszerű többséggel elfogadott részek önmagukban totál értelmetlenek voltak. Áder ezt a zagyvalékot visszaküldte a parlamentnek.
Ekkor a törvénytiszteletéről oly híres kormánypárt elővett egy „feles” törvényt, a településkép védelméről szólót, és
abba szuszakolta bele a kétharmados
többséget igénylő paragrafusokat.
Az államfő másodszor már nem mert szembemenni az ő kedves Fideszével, így gyorsan aláírta a nyilvánvalóan alkotmányellenes törvényt. Az ugye nem is lehet kétséges, hogy a jogászvégzettségű Áder János, valamint az őt körülvevő jogászok hada pontosan tudta, sérti az Alaptörvényt, ha feles törvénnyel szabályoznak valamit, amihez kétharmad kell. Ha pedig Áder ezt tudta – márpedig tudta –, akkor szándékosan megsértette a gránitba vésettet.
Azt is az Alaptörvény mondja ki, hogy ha a köztársasági elnök „az Alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsért”, akkor a képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségétől való megfosztását. Ezt akarja kezdeményezni a Jobbik, bár én még nem láttam, hogy „az őszi ülésszak első napjaiban” – ahogy mondták – megtette volna. (Persze lehet, hogy én kerestem rosszul a parlamenti „irományok” között.) Ha eddig mindenben igazat adtam a Jobbiknak, miért mondom azt, hogy ez csak egy PR-fogás? Mert egy szakasszal tovább is olvastam az Alaptörvényt.
„A megfosztási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A szavazás titkos.” Ha még össze is szedi a benyújtáshoz szükséges egyötödnyi (40) képviselőt, azt Volner János sem gondolhatja komolyan, hogy ebben a parlamentben kétharmadot tud szerezni az eljárás megindításához. Az ötlet tehát már itt gellert kap.
De tegyük fel, hogy mégsem. Akkor következne az, hogy „a megfosztási eljárás lefolytatása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik”. Látom magam előtt az Alkotmánybíróság teljes ülését, amint a Fidesz által delegált alkotmánybírák éppen „megállapítják a köztársasági elnök közjogi felelősségét és megfosztják tisztségétől”.
Végül már csak egyetlen paragrafust idéznék az Alaptörvényből. „A köztársasági elnök megbízatásának megszűnése esetén az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit az Országgyűlés elnöke gyakorolja.”
Akkor már csak egyetlen kérdés: Kövér jobb lenne?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!