Ugye, önök is azt gondolják, alig van békésebb esemény egy felújított könyvtár átadásánál? Tévednek. Nálunk egy ilyen szelíd alkalomból is lehet országra szóló botrányt kavarni. Már persze akkor, ha azt a könyvtárat Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter adja át imigyen: „a kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. A kabinet ehhez a nevelési elvhez remél szövetségest a történelmi egyházakban, ennek rendeli alá az új alaptantervet és a magyar oktatáspolitika megszervezését is.” Mindez elhangzott az Úr 2016. esztendejének november havában Mezőtúron, a református kollégium könyvtárában.


Mielőtt bárki vallási kérdést kreálna a témából, tartozom leszögezni, önök most egy jogi rovatot olvasnak. Ezért elsőként a legfrissebben megválasztott alkotmánybírótól, egyházjogásztól, Schanda Balázstól idézek.

„Az állam világnézeti szempontból semleges. Ez egyfelől azt jelenti, hogy nem azonosulhat semmilyen világnézettel, másfelől pedig kerülnie kell az összefonódást a világnézetet hordozó szervezetekkel, így például az egyházakkal. Az állam világnézeti semlegességéből tehát szükségszerűen következik az állam és egyház szétválasztása, melyet az alkotmány is rögzít.”

Az Alaptörvény így fogalmaz: „mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához”. Nem írja, hogy kivéve a diákoknak. Sőt! A köznevelési törvény külön ki is emeli, a tanulónak joga van arra, hogy vallási, világnézeti meggyőződését tiszteletben tartsák és azt kifejezésre is juttathassa.

Az a baj – egyebek mellett – hogy a fideszesek, így Lázár memóriája is igen rövid távú. Frakcióvezető korában (igaz, annak már vagy négy éve) az oktatási rendszer kialakításáról egészen másként beszélt. Akkor még azt tartotta fontosnak, hogy „Magyarországon egy versenyképes oktatási rendszer legyen”. Egy oktatási rendszer akkor versenyképes – mondta –, ha a magyar fiatalok számára lehetőséget biztosít arra, hogy a tudás, amit kapnak, európai szinten versenyképes legyen, és megfelelő jövedelemhez juttassa őket. (Hm.) De ne menjünk vissza ilyen távoli időkbe! Ez év márciusában hangzott el Lázár szájából, hogy az oktatás ügye szakmai és nem politikai kérdés. „Az iskolákban nincs helye a politikának.” És a vallásnak? Méghozzá csak és kizárólag a keresztény/-keresztyén vallásnak? Minden iskolában? Az alaptantervben? Az oktatáspolitikában?

Van olyan nemzetközi felmérés, amelyik azt méri, mennyire magyar és mennyire keresztény egy diák? A közismert PISA-tesztek ugyanis a diákok szövegértését, matematikai és természettudományi ismereteit, újabban pedig az internetes szövegértésüket vizsgálják és hasonlítják össze. No meg azt, hogy az elméleti ismereteiket mennyire tudják alkalmazni a gyakorlatban. A magyar diákok legutóbb elért eredményeivel pedig inkább ne kérkedjünk. A digitális szövegértési képesség mérésénél a magyar diákok a 34 OECD-országból a harmincegyedikek lettek.

Lázár szerint „az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények”. Ehhez képest az ország tíz legjobb középiskolája közül egyet sem egyház tart fenn. Persze fontosak az egyházi iskolák, csak épp nem a legfontosabbak. Ráadásul botorság valamennyi egyházi iskolát egy kalap alá venni, annyira különbözőek.

Most olvastam Tóta W. Árpád cikkét, melynek egy megjegyzése ide kívánkozik: „a nácik zsidó fizikának nevezték el a relativitáselméletet, és megalkották helyette az úgynevezett német fizikát. Az természetesen téves volt, de legalább hazafias. Mire észbe kaptak, addigra kiderült, hogy atombomba viszont nem lesz belőle.”

Szerencsére. Azt a lázálmot legalább megúsztuk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!