Alig egy hónappal ezelőtt döntött úgy a Kúria, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványai közpénzt kezelnek, ezért adataik nyilvánosak. A döntés óta folyamatosan dagad az MNB körüli botrány. Most pedig arról hoztak döntést, hogy a kormány kvótaügyben feltett kérdése – „akarja-e,hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – alkalmas népszavazás kiírására.
E két döntést olvasva jutott eszembe, amit egy „accatone” néven írt blogban olvastam: „A libikókán ketten ülünk, és ha arról valamelyikünk leugrik, akkor a másik a földre zuhan és összetöri magát. Innentől kezdve a tét a lehető legnagyobb – életben maradni.” Mert az az érzésem, hogy a Kúria kvótaügyben hozott döntése a korrekt jogi értelmezés helyett az „életben maradást” szolgálja. Az MNB-ügyben eléggé kihúzhatták már a gyufát ahhoz, hogy most kompenzáljanak.
Elég sok baj van ugyanis a kormány népszavazási kérdésével. Hogy megértsük a bajok gyökerét, néhány mondatot idézek az Alaptörvényből. „Nem lehet országos népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről.” Az EU létrejötte már eleve nemzetközi szerződések sorozata, Magyarország pedig több ezer oldalas csatlakozási szerződést írt alá. Vessenek a mókusok elé, ha ez nem a tagállamokkal és magával az EU-val kötött nemzetközi szerződés.
„Az Európai Unió joga… megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.” Erre ugyanis a tagállamok felhatalmazást adtak. Emellett számos területen vállaltak együttműködést. Nem fogják elhinni: az egyik ilyen együttműködési terület éppen az egységes menekültügyi és bevándorlási politika. „Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.” Miként tartozhatna a parlament hatáskörébe egy olyan kérdés, amelyben nincs joga dönteni? Azért nincs, mert az EU-csatlakozási szerződés aláírásával szuverenitásának egy részéről önként és dalolva lemondott. Még az egykori Fidesz is így dalolt 2004. május 1-jén: „Legyen hát ez a nap, Európa újraegyesülésének dátuma, a közös remény és közös ünneplés napja. A közös reményé és ünneplésé, hiszen mindnyájan megdolgoztunk érte.”
A Kúria nem értett egyet az egyik kérelmezőnek azzal az álláspontjával, amely kizárólag „az EU döntéshozatala, szervezete és működési rendje szempontjából vizsgálja a népszavazás megengedhetőségének kérdését.
Na, ebben igazuk van. Hiszen van nekünk egy népszavazásról szóló törvényünk is. Abban az szerepel, hogy „a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá (…) hogy az Országgyűlés el tudja dönteni, terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen”.
Emlékszünk, a kérdésben szerepel a „kötelező betelepítés” fogalma. Ezzel mindössze két apró probléma akad. Az még hagyján, hogy a „betelepítés” kifejezés egyetlen jogszabályban sem szerepel, vagyis jogilag értelmezhetetlen, definiálatlan fogalom. Sebaj, majd elmagyarázzuk ezeknek a kis buta EU-soknak. De azt hogy magyarázzuk el nekik, hogy olyasmiről népszavazunk, amit elő sem írtak. Mert ők mindössze annyit akarnak, hogy kijelölhessék, melyik ország hány esetben folytassa le a menekültügyi eljárást, vagy ha ezt sem vállalja, akkor járuljon hozzá a költségekhez.
De hogy mennyire egyértelmű kifejezés a „betelepítés”, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Székely László ombudsman még decemberben az Alkotmánybírósághoz fordult a „migránsok emberi jogainak” védelmében. Szerinte ugyanis az EU „kollektív kiutasítást”, azaz kitelepítést valósít meg. Ez már nem is libikóka. Körhintába ültetnek itt mindenkit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
