Jancsó Miklós filmjének címét a Magyarországon példa nélküli brókerbotrány juttatta eszembe. Ahogy telnek-múlnak a napok, egyre több olyan információ lát napvilágot, amely arra utal, hogy az állam vastagon benne van a brókerbotrányban, mindenekelőtt a Quaestor piszkos ügyeiben. Az „államot” természetesen nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni. De persze azokat nyugodtan lehet(ne), akik személyükben felelősek ezekért a bűnökért.
A Külügyminisztériumról először az derült ki, hogy közpénzeket fektetett kockázatos üzletekbe. Az ezzel megvalósuló hűtlen kezelés vádja ellen Szijjártó Péter azzal védekezett, hogy az adófizetőket nem érte kár, hiszen a Quaestornál elhelyezett sok milliárd forintot még kellő időben kivették onnan. Ez a zseniális védekezés azonnal megalapozta a bennfentes kereskedelem bűntettének alapos gyanúját.
Bár a Quaestor március 9-én este közölte, hogy csődöt jelentett, ebből egy szó sem volt igaz, hiszen az csak 10 nappal később történt meg. Ezzel újabb bűncselekmény gyanúja merült fel. „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt – ez esetben különösen jelentős kárt – okoz, csalást követ el (Btk. 373. §) Ekkor – isteni sugallattól vezérelve – a Külügyminisztérium kiveszi az amúgy törvénysértően ott fialtatott(?) közpénzeket. Utóbb kiderül, hogy nem is Szijjártót, hanem magát Orbán Viktort szállta meg a bélből jóslás tehetsége. A vezér március 5-én – természetesen minden bennfentes információ nélkül – egyszer csak megkérdezte a minisztériumokat, hogy véletlenül nem tartanak-e közpénzeket brókercégeknél. Ha igen, azonnal mentsék ki onnan. Lett erre nagy kapkodás. Március 10-én már ott ül az MNB felügyeleti biztosa a Quaestornál. Vagyis az MNB-nek is tudnia kellett, hogy a brókerház valójában nem jelentett csődöt. Azaz a jegybank 10 napot adott a Quaestornak arra, hogy kimenekítse vagyonát, vagy akár kifizetéseket teljesíthessen. Ennek alapján vajon nem társtettes-e az MNB, vagy legalábbis bűnsegédje a csalásnak?
Azt itt már megemlíteni sem érdemes, hogy az MNB-nek réges-régen észre kellett volna vennie, mi folyik a Quaestornál. De egy vacak kis hanyag kezeléssel manapság már foglalkozni sem érdemes.
Érdemes viszont Tarsoly Csaba és a Fidesz baráti és üzleti kapcsolataira koncentrálni. Persze bizonyára nem ez az oka annak, hogy a Fidesz törvényjavaslatot nyújt be „a brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről” ahelyett, hogy a nyomozóhatóság időben meggyanúsítaná Tarsoly Csabát. A gyanúsítottnak a teljes vagyona is zár alá kerülhet, kérdés, maradt-e még a nevén abból a vagyonból. Bár Tarsoly védője állítja, hogy ügyfele mindenben együttműködik a hatóságokkal, én inkább azt látom, hogy a hatóságok működnek mindenben együtt a Quaestor volt és majdani(?) cégvezetőjével. Mekkora szívesség a nyomozóhatóságtól, hogy a sajtó útján szivárogtatja ki: mikor fogják Tarsolyt őrizetbe venni. Nagy meglepetés tehát nem történt, amikor ez végül bekövetkezett csütörtök délután…
A külügy meg most hirtelen észrevette, hogy a Quaestor őt is becsapta: amikor a tőkéjüket kimentették, készpénzt kaptak állampapír helyett. Mennyivel jobb lett volna, ha a „keményen dolgozó kisbefektetőket” is csak ennyire csapják be! Az állami bűnözés sokunknak sok milliárdunkba kerül. Miért hagytuk – és hagyjuk még mindig –, hogy így legyen?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!