Hol is meszelték volna el újfent Magyarországot, ha nem Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán? Nem először. És félek, nem is utoljára. De ami a most kihirdetett ítéletben igazán szégyellni való, az az, hogy a magyar hatóságok ismét megszegték a diszkrimináció, valamint az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát.

Az eset még 2011-ben történt. Hárman megtámadtak és – finoman szólva – lecigányoztak egy Szegeden élő 19 éves fiút. A támadókhoz csatlakozott egy magát rendőrnek mondó férfi, aki a rugdosás közben azt kiabálta: „te büdös cigány!”. Róla mellesleg utóbb kiderült, hogy nem rendőr, hanem – törzsőrmesteri rangban – büntetés-végrehajtási felügyelő. Nehezen tudnám eldönteni, hogy a rendőr vagy a smasszer lenne a rosszabb verzió.

A verés és a rugdosás végül a fiú barátnőjének segélykiáltására, a rendőrök odaérkezésekor ért véget. Mindannyiukat bevitték az őrszobára és másnap reggelig bent is tartották őket. És bár az egyik támadó és a megtámadott is sérüléseket szenvedett, bölcs rendőreink csak a smasszert vizsgáltatták meg az orvossal. Fő a kollegialitás! Balázs, a sértett csak két nappal később tudott házi orvosától látleletet szerezni a mellkasán, hátán, nyakán és arcán lévő zúzódásokról. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a strasbourgi ítélet nyugodt szívvel közzéteszi a sértett teljes nevét. Szegények nyilván nem ismerik a mi fantasztikus adatvédelmi törvényünket. Törvénytisztelő állampolgárként én még azt sem árulhatom el, hogy a „Balázs” vajon a sértett vezeték- vagy keresztneve-e.

Másnap a sértett „közösség tagja elleni erőszak bűntette” miatt tett feljelentést. Csatolta hozzá azt a bejegyzést is, amellyel a smasszer kérkedett egy közösségi oldalon: „tegnap megrugdostam egy földön fekvő cigány fejét”. Az ügyészség „közösség tagja ellen elkövetett erőszak” miatt meg is indította a nyomozást, de meglepő módon nem talált bizonyítékot arra, hogy a bántalmazásnak rasszista indítéka lett volna. Hát hogy is lenne rasszizmus az, ha valaki még büszkélkedik is azzal, hogy jól megrugdosott egy „büdös cigányt”?

Balázs és védője azt kérte, hogy az ügyészség gyanúsítottként vagy legalább tanúként hallgassa ki a cigányozó tettest. Kérésüket azzal az érthetetlen indokkal utasították el, hogy egy másik, párhuzamosan indított eljárásban már meghallgatták, és vádat is emeltek a büntetés-végrehajtási felügyelő ellen, akit később e vád alapján garázdaság miatt el is ítéltek. Ilyen „kemény” minősítés mellett még annál is keményebb „büntetést” szabtak ki: egy teljes évre próbára bocsátották. Hogy ez mit jelent?

Azt, hogy semmit sem kapott, mert ilyenkor „ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető”, a bíróság a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja. Ráadásul még a próbaidő tartamát is a törvényi minimumban állapították meg.

Balázs a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult. Kifogásolta, az ügyészség a nyomozás során meg sem próbálta tisztázni, hogy az őt ért bántalmazásnak volt-e rasszista indítéka. Strasbourg döntött: a magyar hatóságok az Emberi Jogok Európai Egyezményének két cikkelyét is megsértették. Eljárásuk egyfelől diszkriminatív volt, másrészt kimerítette a megalázó bánásmód kritériumát is.

Régi ügy, de ide kívánkozik: cigányokat már ítéltek el „magyarok elleni, rasszista indítékból elkövetett” támadásért. A kisebbségeket védeni szándékozó törvényt tehát már sikerült a „többség” érdekében alkalmazni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!