„Nem ehhez voltak szokva”, hanem „ahhoz, hogy kussol az, akit éppen vernek. De Bara József nem ezt tette, ezért kicsit dühösebben ütötték. Nem közepes, hanem nagy erővel. Nem negyedóráig, hanem 20-25 percig egyhuzamban.” A szóbeli indokolásában egyebek között ez hangzott el Hegedűs István, a Szegedi Ítélőtábla tanácselnökének szájából, amikor lényegesen enyhítette a két izsáki rendőr büntetését.
Izsákon valaki ellopott egy motoros fűrészt. A két volt izsáki rendőr Bara József helyi lakost gyanúsította, noha Bara állította, hogy nincs nála a fűrész. Erre – az egyébként részeg férfit – leteperték, megbilincselték és bevitték a rendőrőrsre, ahol azonnal ütni kezdték. Egész testét gumibottal verték, arcát és mellkasát pedig ököllel ütötték, majd miután a földre rogyott, a megbilincselt férfit még meg is taposták. A sértett üvöltve tiltakozott, a végén pedig már könyörgött. A kitartó, kíméletlen bántalmazás következtében fején és testén számos sérülést, tüdőzúzódást, szegycsonttörést és sorozatos bordatörést szenvedett el. Halálát zsírembólia miatt beállt fulladás okozta. A „rendőri intézkedés” 17 óra 30 perckor kezdődött, a sértett haláláról 20 óra 40 perckor tettek jelentést az izsáki rendőrök. Az időközben kihívott mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
Az első fokon eljárt Kecskeméti Törvényszék a két rendőrt különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt életfogytig tartó, illetve 20 évi fegyházbüntetésre ítélte. Ezt a – jogilag helyes – ítéletet változtatta meg Hegedűs István tanácsa, mondván: a vádlottak rendszeresen verték a gyanúsítottakat, de még soha nem halt meg senki. Most sem megölni akarták Bara Józsefet. Ezért amit elkövettek, az „csupán” halált okozó testi sértés. A megváltoztatott minősítés miatt 12, illetve 10 évre kellett enyhíteni a büntetéseket.
Igaz, valóban nem az ölés volt a céljuk. De a büntetőjog ennél kicsit szofisztikáltabb. Jogászkodjunk egy kicsit! A Btk. kétféle szándékot különböztet meg: egyrészről az egyenes, másrészről az úgynevezett eshetőleges szándékot. Egyenes szándéka valóban nem volt a rendőröknek, tényleg nem akarták megölni Bara Józsefet. Az eshetőleges szándék viszont azt jelenti, hogy valakit úgy bántalmaznak, hogy abba akár bele is halhat, és ebbe a lehetőségbe az elkövetők belenyugszanak. Azaz közömbösek, nem törődnek azzal, hogy tettüknek halálos következménye is lehet. És itt pontosan ez történt.
Mindemellett e – szerintem – hibás döntés orvoslására nincs is jogi lehetőség. Létezik ugyan az úgynevezett felülvizsgálati eljárás, de ebben az esetben az sem segít. Azzal ugyanis csak akkor lehet élni, ha „a bűncselekmény törvénysértő minősítése… miatt törvénysértő büntetést szabtak ki”.
A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés büntetési tétele 10 évtől életfogytiglanig terjed. Hiába téves tehát a minősítés, a büntetés nem törvénysértő, mert ugyanennyit helyes minősítés mellett is ki lehetett volna szabni. Az persze más kérdés, hogy aligha van olyan bíró, aki a brutális rendőrökkel szemben, minősített emberölés miatt a törvényi minimumban határozta volna meg a büntetést.
Hogyan hivatkozhat Hegedűs bíró a korábbi – amúgy önmagában is felháborító – rendőrverésekre akkor, amikor maga állapítja meg, hogy a rendőrök most „dühösebben, erősebben és hosszabban” verték áldozatukat, mint más esetekben. És miért? Mert Bara József „nem kussolt”. Valaha azt mondta egy főnököm, hogy bár egy bíró tévedhet, annál bosszantóbb azonban nincs, mint amikor a jó döntést rosszra változtatja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
