„A demokrácia bajnokai plakátháborúba kezdenek, megrongálják és letépik a plakátokat a szólásszabadság nagyobb dicsőségére. Ez tőről metszett náci vircsaft.” Nem átallotta ezt mondani Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke. Hozzátette – hogy tévedés ne essék –: a plakátok megrongálása azonos a könyvégetéssel. Természetesen azokról a plakátokról van szó, amelyeket a bevándorlásellenes kormánypropaganda jegyében az idegenek elleni zsigeri indulatok felkeltésére szántak.
Vajon a „Ha Magyarországra jössz…” kezdetű plakátok letépése, átfestése ugyanaz, mint a Harmadik Birodalomban Brecht, Hemingway, Heine, Remarque és Kästner könyveinek máglyára vetése? Tudja ez az ember egyáltalán, hogy miről beszél?
Aki plakátokat összefirkál, letép, az a törvény szövege szerint a rongálás szabálysértését valósítja meg. De mivel a mostani cselekményeknek nincs „társadalomra veszélyessége”, az elkövetőket valójában nem is lehetne sem felelősségre vonni. A polgári engedetlenségi mozgalomnak ugyanis az a lényege, hogy az abban részt vevők tudatosan jogellenes cselekménnyel hívják fel a figyelmet arra, hogy a hatalom valamely intézkedése nem felel meg az alapvető erkölcsi normáknak és jogi elveknek.
A Fidesz valószínűleg elfelejtette, hogy 2007-ben, élükön Orbán Viktorral, ők maguk miként értékelték saját tettüket, amikor lebontották az Országház előtti kordonokat. Az akkori Orbán szerint „a demokrácia szégyenére a rendőrség a Kossuth téren vasfüggönyt húzott a nép és a parlament közé. Helyre kellett állítanunk az alkotmányos rendet”. A bíróság pedig úgy ítélte meg, hogy a fideszes képviselők cselekménye nem éri el a társadalomra veszélyességnek azt a szintjét, amiért büntetést kellene kiszabni. A kordonbontást ugyan számos okból sem lehet polgári engedetlenségnek tekinteni, de ez már egy másik történet…
A plakátokat letépkedő állampolgárok azonban egy erkölcsileg elfogadhatatlan joggal szállnak szembe. És bár Kósa demagóg módon arra utal, hogy az ellenzék csak a saját szempontjából hivatkozik a szólásszabadságra, nem érti, vagy inkább nem akarja érteni, hogy a kormány szólásszabadsága sem korlátlan. Ahogy azt az Eötvös Károly Intézet kifejtette: az idegenellenes plakátok sértik az emberi méltóságot, Alaptörvény- ellenesek, a diszkrimináció tilalmába ütköznek, és ellentétesek a magyar állam nemzetközi szerződésekbe foglalt kötelezettségeivel.
A kormánypárti közlemények felszólítják az ellenzéki pártokat, „hagyják abba a nemzeti konzultáció plakátjainak rongálására való felbujtást, és még ha nem is értenek egyet a konzultáció céljával, azt törvényes eszközökkel fejezzék ki!”. Azt azonban elfelejtették közölni, hogy milyen törvényes eszközökre gondolnak. Hogyan lehetett volna jogi eszközökkel megakadályozni a botrányos „nemzeti konzultációt” és a plakátinváziót?
Ma is érvényes Mahatma Gandhi tanítása: „A polgári engedetlenség az ember veleszületett joga, melyet az önbecsülés elvesztése nélkül nem lehet feladni.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
