„A törvény előtt mindenki egyenlő”, mondja ki az Alaptörvény. A mindenkibe pedig beletartoznak a miniszterek, sőt a miniszterelnök is.
Mindezt azért említem, mert a Vasárnapi Hírek után az Index is számos idézetet közölt Eleni Kounalakis „Madam Ambassador” című könyvéből. A volt budapesti amerikai nagykövet már 2010 és 2013 közötti szolgálata alatt is sok bosszúságot okozott az Orbán-kormánynak. Ráadásul még könyvet is írt magyarországi „élményeiről”, amelyek nagy része elég kínos a kormányra nézve. De ezek csak apróbb kellemetlenségek ahhoz képest, amit a szerző a Németh Lászlónéval folytatott beszélgetéséről közzétett. A volt nemzeti fejlesztési minisztertől idézettek ugyanis már törvénysértésekről szólnak. Ha Orbán Viktor még tudná, mit beszél, talán nem igazolta volna ország-világ előtt, hogy Kounalakis asszony a színtiszta igazságot örökítette meg memoárjában.
Idézek a könyvből: „Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter elmondta nekem, hogy minden héten leült Orbánnal, átnézték a középítkezési projektek listáját, és eldöntötték, melyikeknek legyen prioritása és melyik pályázatok nyerjenek. Ha egy magyar vállalat pályázata versenyképes egy osztrák vagy német vállalatéval, akkor igen, ők fognak nyerni – magyarázta. Miért kellene, hogy német vállalatok építsék a magyar utakat? És ha a Közgép az egyetlen magyar vállalat, amelyik meg tudja csinálni, miért ne nyerhetné továbbra is ő a pályázatokat?” Minderre Orbán: „Ez ma is így van – vállalta büszkén tettét az amúgy jogi végzettségű miniszterelnök –, a folyamatnak ez a törvényes rendje, csak a miniszter személye változott.” Ilyen nyílt beismerő vallomást valaki vagy ostobaságból, vagy mérhetetlen önhittségből tesz. Én Orbán esetében az utóbbira szavaznék. Bár jogi ismereteit sem becsülném túl.
A kormányon belül 2012-ben létrehozott Fejlesztési Kabinet feladata az EU-s pénzek elköltésének felügyelete, valamint az egymilliárd forintnál nagyobb összegű pályázatok kiírásáról szóló döntés. A négytagú kabinet tagja Orbán Viktor miniszterelnök, a Miniszterelnökséget vezető Lázár János, a fejlesztési miniszter (korábban Németh Lászlóné, jelenleg Seszták Miklós) és a gazdasági miniszter (korábban Matolcsy György, most Varga Mihály).
Magyarán szólva a kabinet dönthet arról, hogy az EU-tól kapott milliárdokból utat vagy hidat épít, és hogy az útépítésre vagy a hídépítésre szóló pályázati kiírás részesüljön előnyben. Arra viszont a kabinetnek nincs felhatalmazása, hogy a pályázat kivitelezőjéről is döntsön. Arról, hogy a Közgép nyerjen, manapság meg arról, hogy a Közgép véletlenül se nyerjen.
Amit Németh Lászlóné kifecsegett, azt a Btk. hivatali visszaélésnek nevezi. Ezt a kabinet valamennyi tagja megvalósította, élén a miniszterelnökkel. Ismerve azonban a Vezér és alattvalói hierarchikus viszonyát, joggal feltételezhetjük, hogy a többiek „csak” bűnsegédek voltak az Orbán által meghozott döntésekben.
Az Európai Uniónak a minden tagállamra kötelező irányelve szerint a közbeszerzési eljárásokban tilos különbséget tenni a hazai és más tagállamok pályázói között. Ezért volt több mint ostobaság Némethné fecsegése, amelyből nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán kabinetje fütyül az EU szabályaira.
Most már csak azt várom, hogy Schiffer András mikor jelenti fel Orbán Viktort úgy, ahogy 2009-ben Gyurcsánnyal tette a sukorói telekcsere ügyében. Azt a nyomozást Polt Péter legnagyobb sajnálatára meg kellett szüntetni. Szerintem most még egy vádemelés is nagyobb sikerrel kecsegtetne.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
