Egy régi zsidó vicc jutott eszembe kapásból a „lúgos orvos” ügyéről. Kohn megy az utcán, és azt hajtogatja: nem értem, nem értem. Megszólal a rabbi: mit nem értesz Kohn, majd én megmagyarázom. De rabbi, feleli Kohn, megmagyarázni én is tudom, de nem értem.
Valahogy így vagyok én is a B. Krisztián ügyében hozott kúriai döntéssel. A történet szinte mindenki által ismert. 2013-ban egy maszkos támadó R. Erikát visszalökte a lakásába, altató injekcióval elkábította, majd maró lúggal leöntötte a nemi szervét. Ezután a tettes a kutya pokrócába csavarta lemeztelenített áldozatát és az ajtót rázárva magára hagyta. A lakásból mobiltelefonokat és laptopokat vitt el.
Mind az első, mind a másodfokú bíróság bűnösnek mondta ki Erika volt barátját, B. Krisztiánt, akivel Erika szakított. B. Krisztián a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója és mellesleg Mikola István, a nemzet egykori főorvosának unokaöccse volt. Négy hónapi előzetes letartóztatás után megszüntették a nyomozást, majd a sértett panaszára mégis folytatták.
Az ügyész életveszélyt okozó testi sértés miatt emelt vádat. Az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék maradandó fogyatékosságot okozó testi sértést állapított meg és 4 évre, a másodfokú Fővárosi Ítélőtábla életveszélyt okozó testi sértés és más bűncselekmények miatt 9 évre ítélte a vádlottat.
(Orvosi foglalkozásától is eltiltotta.)
Az ügy éppen e más bűncselekmények (kifosztás, magánlaksértés) megállapítása miatt kerülhetett a Kúriához. Mivel az újonnan megállapított cselekményekkel szemben is lehet fellebbezni, azt már csak a harmadfok bírálhatja el. A harmadfokú eljárás azonban nem ezekről az újonnan megállapított cselekményekről szólt. Ez persze önmagában nem baj, hiszen ha már megnyílt a lehetőség a harmadfokú eljárásra, ott szabad és lehet vitatni a korábbi ítéletek megalapozottságát. Egyetlen egyet nem szabad soha semmilyen fellebbezési eljárásban: a korábbi bíróságok mérlegelési tevékenységét támadni. Vagyis, ha a korábban eljárt bíróság egy adott bizonyítékot elfogadott és ezt kellően meg is indokolta, sem a másod-, sem a harmadfok nem mondhatja azt, hogy ugyanezt a bizonyítékot ő nem fogadja el.
B. Krisztián az első perctől fogva tagadta a bűnösségét. Védekezése mindvégig arra irányult, hogy más is elkövethette a cselekményt.
Felejtsük most el egy pillanatra a jogot és vegyük elő a józan eszünket. Képzeljük el, hogy valaki más volt az elkövető. De akkor ez a valaki más is orvos kellett legyen, aki szakszerűen össze tudja állítani a sértettet elkábító injekciót. Az a valaki más is tudta, hogy mikor indulnak iskolába Erika gyerekei, hogy egyedül találja őt otthon. Az a valaki más is tudta, hogy a lúggal gyorsabban lehet égési sérülést okozni, mint savval, és azt is, hogy hogyan kell kezelni egy égési sérülést. Az a valaki más elhelyezett egy fecskendőt a vádlott kocsijában, amelyben éppen olyan altatószer maradvány volt, mint amivel Erikát elkábították. Az a valaki más olyannyira hasonlított B. Krisztiánra, hogy a szomszédasszony őt ismerte fel benne. Az a valaki más éppen a sértett nemi szervére öntött lúgot, pusztán csak azért, hogy laptopot és telefont vigyen el a lakásból.
És akkor még nem szóltam arról a levélről, mellyel a védelem rukkolt elő az utolsó pillanatban. Egy elítélt írta és Erika mostani barátját akarta vele gyanúba keverni.
Bár a levelet nem olvasták fel a Kúria előtt, hiszen itt már nincs lehetőség bizonyításra, azért halkan jegyezzük meg, hogy az a levél hamis vád, amelyet tisztességes védő fel sem használhatna.
Mindezek ellenére a Kúria nem „tudott” (nem mert/nem akart?) végleges döntést hozni. Hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet, mert nem történtek meg a szerinte szükséges szembesítések, mert a szemtanú ugyan kétszer azonosította B. Krisztiánt, de a hangjáról nem ismerte fel, arról a szörnyű hiányosságról nem is beszélve, hogy nem jegyzőkönyvezték a tanúk foglalkozását.
Tisztelt Olvasó! Megmagyarázni én is tudom. De nem értem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!