A Veszprémi Törvényszék legutóbb egy környezetvédelmi szakértőt hallgatott meg, akit a nyomozás során a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) rendelt ki. A szakértőnek arról kellett véleményt mondania, hogy milyen mértékben károsodott a természet a vörösiszap- katasztrófa következtében.
Nem untatom az olvasót a kipusztult, majd visszatelepült szép latin elnevezésű halak fajtáival, sem azzal, hogy milyen más állat- és növényfajtákat vizsgált még meg a szakértő (pedig soksok szép nevű szitakötő élete és halála is vizsgálatának tárgya volt). A szakértőnek arra is válaszolnia kellett, hogy a természetben okozott kár „jelentős mértékű” volt-e, mert a jogi minősítés és a kiszabható büntetés ettől függ.
A nyomozás során készült vélemény azonban olyan témákat is érintett, amelyekhez egy környezetvédelmi szakértőnek nincs és nem is lehet semmiféle szakmai ismerete, tehát nem is alkothat véleményt róla. Nem írhatja le például azt, hogy „emberi mulasztások teremtették meg a gátszakadás feltételeit”, mert ennek megállapítására nincs kompetenciája.
A szakértő a tárgyaláson elmondta, hogy miként kerültek ilyesfajta mondatok a véleményébe. Állította, hogy az NNI „kézi irányítása” alatt kellett dolgoznia. Az általa leírtakat előre be kellett mutatnia a nyomozóknak. Számos e-mailt kapott tőlük, hogy mit és hogyan csináljon. Mindezek következtében a szakértő a tárgyaláson arra az elhatározásra jutott, hogy saját maga kérje kizárását az eljárásból.
Mielőtt bárki az első követ vetné a szakértőre, gondoljon arra, mekkora nyomás nehezedhetett egy, a büntetőeljárás darálójába került természettudósra. Ám amikor kikerül a presszió alól, amikor ott áll a bíróság, a vádlottak és a védők előtt, akkor belátja, hogy mi is a tétje az általa írt véleménynek. Erő kellett ahhoz, hogy elismerje, nem szakmai tudása és lelkiismerete alapján írta le azt, amit leírt.
Kell-e külön minősítenem a nyomozóhatóság eljárását? Hiszen a történtek önmagukért beszélnek. Hogyan lehetne tisztességes eljárásnak nevezni egy olyan nyomozást, ahol nyomást gyakorolnak egy szakértőre? Mit gondoltak magukról ezek az urak? Hogy semmi nem fog kiderülni abból, amit műveltek? Hogy nem lesz egyetlen tisztességes ember, aki elmondja a bíróságon, milyen eszközökkel szerezték be a vádlottakat terhelő bizonyítékokat? De ami talán még ennél is izgalmasabb kérdés: vajon miért rúgták fel a büntetőeljárási szabályokat? Kinek vagy kiknek akartak ilyen módon „megfelelni”?
A büntetőeljárás szabályai nem adnak arra lehetőséget, hogy egy szakértő a saját kizárását kérhesse. Erre csak valamelyik perbeli fél indítványa vagy a bíróság saját döntése alapján van lehetőség. Az elhangzottak után Pál Helga, a másodrendű vádlott védője nem is késlekedett ilyen indítványt tenni, amelyhez azután más védők és vádlottak is csatlakoztak.
A törvény szerint ki kell zárni azt a szakértőt, „akitől elfogulatlan szakvélemény (…) nem várható”. A korrekt és határozott Szabó Györgyi által vezetett büntető tanács a szakértőt – elfogultsági okra hivatkozva – kizárta a büntetőeljárásból. Az ügyész megfellebbezte a bíróság végzését, így az nem jogerős. De a magam részéről őszintén remélem, hogy az lesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
