„A közigazgatási bíráskodásban több mint kétszáz ügycsoport van, köztük számos olyan is, amely egészen speciális szaktudást igényel, ezért egyáltalán nem ördögtől való, hogy közigazgatási szakemberek is lehessenek bírók.” Ezt Fazekas Sándor, a Fővárosi Törvényszék jelenlegi elnöke nyilatkozta az MTI-nek annak kapcsán, hogy a parlament a még hatályba se lépett Közigazgatási Perrendtartást máris módosította. A módosított törvény 2018. január 1-jén lép hatályba, akárcsak az új Polgári Perrendtartás.
Nyilván az sem „ördögtől való”, hogy mindkét új törvényről az a bírósági elnök ejt dicsérő szavakat, akinek elnöki mandátuma éppen 2018. január 4-én jár le, ám szeretne újabb hat évre elnök maradni. Ennek ismeretében vajon mennyire vehetjük hitelesnek a véleményét?
Az sem volt vajon „ördögtől való”, amikor a Fidesz, éppen egy éve, a Közigazgatási Felsőbíróságot akarta létrehozni nyilvánvalóan abból a célból, hogy a számára fontos ügyeket egy általa kreált külön bíróság bírálja el? Amikor így akarta feles törvénnyel kijátszani saját Alaptörvényét? Ez annyira durva kísérlet volt, hogy még az amúgy elfogulatlannak nehezen nevezhető Alkotmánybíróságon sem ment keresztül.
Ezután a kormány a bírói kinevezések rendszerébe piszkált bele. Kétszer is. Először úgy, hogy a pályázati pontozásos rendszerben magasabb pontszámot állapított meg azoknak a bírói állásra pályázóknak, akiknek közigazgatási múltjuk van.
Kicsivel később, egy újabb módosítással már azt is eldöntötték, hogy ugyanakkor a bírák szakmai véleménye kevesebb pontot érjen. Mindehhez csupán egy igazságügyminiszteri rendeletet, sőt annak is csak a mellékletét kellett módosítani. Ezzel egyidejűleg derült ki, hogy egy éven belül mintegy kétszáz új bíró kinevezése várható.
Nem lennék meglepve, ha jelentős részük az állami hivatalnokok közül kerülne ki, hiszen nekik lejt a pálya.
A héten bejelentett legfrissebb módosítás megértéséhez idézni kell az eddigi szabályt. Az úgy szólt, hogy bíróként öt évig nem vehet részt egy per elintézésében az, aki a perben érintett féllel korábban „foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban” állt vagy annak tisztségviselője volt. Magyarul, ha valaki úgy lett bíró, hogy korábban például egy minisztériumban dolgozott öt évig, nem ítélkezhetett olyan ügyekben, amelyekben a minisztériumot perelték be.
A magyarázat logikus: az új bíró döntését ne befolyásolhassák korábbi munkahelyének általa jól ismert viszonyai, elvárásai.
Az öt év moratórium – általánosságban – megmaradt, a módosítás „mindössze” a költségvetési szervektől érkező bírákra vonatkozik. Vagyis, ha nekem például adóvitám van a NAV-val és beperelem őket, egy olyan bíró is dönthet az ügyemben, aki tegnap még ott dolgozott. Vajon várhatok-e tőle objektív, elfogulatlan ítéletet? Egyáltalán az, aki eddig lojális hivatalnok, hűséges tisztviselő volt, tud-e majd egy független bíró fejével gondolkodni? Nem kellene legalább azt a néhány évet kivárni, hogy befolyásmentesen dönthessen egy volt munkáltatóját érintő perben?
Trócsányi László, a módosítást előterjesztő igazságügy-miniszter arra hivatkozott, hogy „már az 1896-os, a közigazgatási perekről szóló törvény kimondta, hogy a bírói álláshelyek felét a közigazgatásból kell feltölteni”. Mit tesz isten, Fazekasnak is éppen ez az érvelés jutott eszébe alig egy hónappal később. De azt valahogy mindketten elfelejtették említeni, milyen előfeltételek kellettek ahhoz, hogy egy közigazgatási szakemberből bíró lehessen:
„Az ítélőbiráknak másik felerészét… közigazgatási hivatalok viselésére képesitett azon egyének sorából kell kinevezni, kik valamelyik közigazgatási ágazat fogalmazási szakában már 5 évig szolgáltak, s ezen szolgálati időből legalább 3 évet magasabb hivatali állásban töltöttek.” És hogy ki válhat a közigazgatási szakból bíróvá, annak előfeltétele „ügyvédi oklevél, vagy államtudományi, vagy jogtudományi tudorság”.
Na, így talán nem lenne ez az ötlet annyira „ördögtől való”.
"Aki eddig lojális hivatalnok, hűséges
tisztviselő volt, tud-e majd egy
független bíró fejével gondolkodni?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!