Újabb saller érkezett Strasbourgból. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta: az a szabály, amely a Terrorelhárítási Központot (a TEK-et) feljogosítja az állampolgárok titkos megfigyelésére, sérti a magánélethez való alapjogot. Mindmáig a TEK-nek csak igazságügy-miniszteri engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy „nemzetbiztonsági érdekre” hivatkozva bárkinek a telefonját lehallgassa, lakását átkutassa, bepoloskázza; számítógépét, levelezését átvizsgálja, és mindezekből ellenőrizhetetlen adatbázist hozzon létre. Márpedig „a titkos megfigyelést csak független döntéshozó engedélyezheti. Erre a feladatra csak a független bíró lehet alkalmas” – írja az ítélet.
De vajon ki kapta ezt a mostani sallert? Bizony nem a TEK, hanem a Magyar Állam és annak kormánya. Mert ki más alkotna törvényeket, ha nem az Országgyűlés, és ki más hozna kormányrendeleteket, ha nem a kormány? Így a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) reagálása a strasbourgi ítéletre a süketek párbeszédére emlékeztet.
A KTK közölte: „a TEK jogalkalmazó szerv, amely mindig a hatályos törvények alapján látja el feladatait”. De hiszen Strasbourgnak éppen a hatályos törvényekkel van baja! A bölcs kommunikátorok még azt is hozzátették, hogy „a terrorelhárítás különösen manapság minél hatékonyabb működése mindannyiunk érdeke”. Ha most eltekintünk e mondat zavaros szórendjétől, leszögezhetjük, hogy ebben van igazság. De a „nemzetbiztonsági érdek” nem azonos pusztán a terrorelhárítással, még ha ezt „manapság” olyan jólesik is emlegetni. Mert nemzetbiztonsági érdek például bizonyos külföldi információk megszerzése, a törvényes rend és a demokrácia megváltoztatására irányuló jogellenes törekvések elhárítása, az illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem megakadályozása, hogy csak néhány példát említsek a nemzetbiztonságról szóló törvényből.
A strasbourgi ítéletből pártunkon és kormányunkon kívül más „demokratikus intézményünk” is levonhatná a tanulságot. Nevezetesen az Alkotmánybíróság (Ab). Az a testület, amelyik ugyan elfogadta, hogy a hozzá forduló panaszosok „érintettek”, hiszen lehet, éppen őket is megfigyelik, de a TEK-re vonatkozó törvény alkotmányellenességére hivatkozó panaszt érdemben elutasította. Mindössze annyit mondott, hogy a miniszter legalább indokolja meg döntését. Persze a szokásos túlbuzgók (Salamon László, Szívós Mária és Dienes-Oehm Egon) még ezt is fölöslegesnek tartották.
Egyedül Paczolay Péter, az Ab elnöke írta le különvéleményében szinte szó szerint azt, amit most a strasbourgi ítélet kimondott.
Ha az Orbán-rezsim nem volna olyan mérhetetlenül autoriter, mint amilyen, akkor már három évvel ezelőtt odafigyelhetett volna Kim Lane Scheppele a New York Timesban megjelent cikkére. A Magyarország-szakértő professzor szerint „a TEK egyre inkább a miniszterelnök magántitkosszolgálatává válik, ami máris orwelli hatalmat birtokol, mivel gyakorlatilag ellenőrzés nélkül hajthat végre titkos megfigyelést és folytathat titkos adatgyűjtést bárki ellen. A TEK-et Orbán a neki alárendelt belügyminiszteren keresztül személyesen irányíthatja.”
Az sem véletlen, hogy a TEK-re vonatkozó szabályokat különböző salátatörvényekben rejtették el. Mint ahogyan az sem, hogy a kormány megszüntette az adatvédelmi ombudsman posztját, „hogy ne legyen, aki tiltakozik a TEK adathalmozása ellen. A helyette létrehozott hatóság feje (Péterfalvi Attila) politikai kinevezett.” És valóban: 2014-ben a luxemburgi Európai Bíróság elmarasztalta Magyarországot az adatvédelmi ombudsman megbízatásának idő előtti megszüntetése miatt. Minden mindennel összefügg, és egy irányba halad. A jogállam lebontása felé.
Ha ez kellett, hát, nesztek!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
