Négy éve, a vörösiszapper tárgyalásának kezdetén Bakonyi Zoltán, a MAL Zrt. cégvezetője, az ügy elsőrendű vádlottja mondta nekem a következőket: „Newton törvényeit kéne újraírni ahhoz, hogy ne legyen igazunk.” A Veszprémi Törvényszék négy évvel később mind a tizenöt vádlottat felmentette, mert nem követtek el bűncselekményt.
A felmentő ítélet hallatán rengetegen felháborodtak. Valahol értem is a „népharagot”, hiszen Magyarország legnagyobb ipari katasztrófája következtében tízen meghaltak – bár jogilag „csak” nyolc áldozat halála kapcsolódik az iszapömléshez –, tetemes anyagi és környezeti kár keletkezett. De nem véletlenül idézte a bírónő Pálinkás György egykori neves legfelsőbb bírósági bíró mondatát a személyes felelősséggel kapcsolatban. Az ominózus ügyben az ügyész kijelentette: „Ezért a szörnyű bűntettért valakinek felelnie kell!” Mire Pálinkás: „Nem valakinek, hanem a bűnösnek kell felelnie.”
A bíróság 248 napon át tárgyalta ezt a rendkívül bonyolult ügyet, ebből 123 napot szánt a szakértők meghallgatására. Mindennek eredményeként arra a logikus következtetésre jutott, hogy a konkrét közveszély akkor jött létre, amikor a X. számú kazettát először kezdték feltölteni. Ez pedig 1998. december 23-án történt. Abban az időben a vádlottak közül mindössze ketten álltak a MAL Zrt. elődjének alkalmazásában.
Talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha a szakértői vélemények alapján a bíróság kimondta, hogy a gáttörés oka az „altalaj eredetű stabilitásvesztés volt”, magyarul az iszapos altalaj megcsúszott és egy idő után nem bírta el a ráépített monstrumot, akkor vajon Orbán Viktor néhány nappal a katasztrófa után honnan vette a bátorságot ahhoz, hogy kijelentse: „Nem ismerünk olyan okot, hogy természeti okai lettek volna a katasztrófának. Emberi mulasztás történt.” És miféle jog alapján hozhatott a kormány határozatot arról, hogy a MAL Zrt. a felelős? Én úgy tudtam, hogy mind a büntetőjogi, mind a polgári jogi felelősség kimondása a bíróság, és nem a kormány feladata. És vajon mennyire lehetett elfogulatlan a parlamenti vizsgálóbizottság elnöke, a jobbikos Kepli Lajos, akit demagóg „tüntetése” miatt még az ítélethirdetésről is ki kellett vezetni, és aki anno az elsőrendű vádlott fejével „díszített” lábtörlőt csináltatott magának.
Ezek a jogon kívüli „aktusok” határozták meg a nyomozás menetét, a vádemelést és a vádbeszédet. Ez utóbbi úgy hangzott, mintha az ügyész nem ült volna ott négy éven keresztül a tárgyaláson, nem hallotta volna a számtalan szakértőt, köztük a műszaki-statikai-geotechnikai szakértői csoportnak azt a tagját, aki így fogalmazott: „A X. számú kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve. A katasztrófa bekövetkezésének időpontja volt csupán kérdéses.”
A bíróság feladata, hogy azoknak a vádlottaknak a bűnösségét vizsgálja, akik ellen az ügyész vádat emelt. Mások bűnösségét nem vizsgálhatja. Egy tisztességes, politikai befolyástól mentes nyomozás során fel kellett volna tenni a kérdést: vajon a kazetta tervezőit, kivitelezőit, a működést felügyelő hatóságokat nem terheli felelősség?
Vajon megfelelő volt a jogszabályi háttér a kazetta biztonságos működtetéséhez? Miért csak a tárgyalás során kerültek elő ezek a kérdések? Azután, hogy tizenöt ember ellen hat éven keresztül folyt büntetőeljárás. Azután, hogy a MAL Zrt.-t tönkretették, jelenleg is folyik a cég felszámolása. Azután, hogy – megalapozatlanul – akkora környezetvédelmi bírságot szabtak ki rá, amibe a MAL eleve belerokkant.
Nem írták át Newton törvényeit. Sem pedig a büntetőjog szabályait. Törvényes eljárásban törvényes ítélet született.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!