Tobin-ügyben 14 éve zajlik nemzetközi vita. Az „ír gázolóként” elhíresült férfi 2000-ben halálra gázolt egy két- és egy ötéves kisgyereket. A magyar bíróság 2002-ben, az időközben óvadék ellenében hazaengedett vádlottat távollétében, jogerősen 3 évi fogházbüntetésre ítélte. A „jogi háború” azóta dúl Írország és Magyarország, az unió két tagállama között.
Az uniós „kerethatározat” az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról 2002-ben született meg. Az átadás – ami nem tévesztendő össze a kiadatással – a mi esetünkben azt jelenti: követelhetjük Írországtól, hogy az ítélet végrehajtása érdekében adja át az időközben hazaszökött Tobint. Írország évekig vitatta, hogy Tobin a büntetés elől szökött volna meg. Szerintük legálisan hagyta el Magyarországot. Mindaddig Írországnak volt igaza, amíg ki nem derült, hogy Tobin titokban azután is járt Magyarországon, hogy már tudott a vele szemben hozott ítéletről. Ettől kezdve vitathatatlanul szökésben volt.
A már említett uniós kerethatározatot a tagállamok hazai joguk részévé tették. Írország is, Magyarország is. Ahhoz, hogy egy itthon elítélt személyt Magyarország egy másik országnak átadhasson, két feltételnek kell megvalósulnia: az átadást kérő országnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a kiszabott büntetés hátralévő részét végre fogja hajtani, és az elítélt is hozzá kell, hogy járuljon az átadáshoz. Ennek tükrében térjünk most vissza Tobin esetére. Írország hosszú éveken át minden lehetséges módon megakadályozta a magyar ítélet végrehajtását. Az írek ellenállása végül akkor tört meg, amikor Tobin önként jelentkezett az ír hatóságoknál, és ott kezdte meg büntetésének letöltését. Ez azonban ellenkezik az uniós egyezménnyel, amely szerint a büntetést ott kell megkezdeni, ahol azt kiszabták. Így került vissza Tobin Magyarországra.
Navracsics Tibor szerint „győzött az igazság!” Engem azonban közel sem tölt el olyan hurráoptimizmus, mint amilyent az igazságügy-miniszter szavaiból kivettem. Nézzük csak meg, mi is ez az „eredmény”. Tobint hétfőn Magyarországra hozták és lecsukták. Mellesleg teljesítették az elítélt „feltételeit”: magáncellát kapott és a felesége naponta látogathatja. Azt azért tudjuk, hogy ez más elítélteknek nem adatik meg. Kedden Tobin már előterjesztette azt a kérelmét, hogy a büntetésének hátralévő részét Írországban tölthesse le. Az európai tagállamok többségében az ilyen kérelmek teljesítésére 14-16 napon belül kerül sor, de Navracsics Tibor még aznap hozzájárult az átadáshoz és Tobint pénteken már vihették is vissza Írországba.
A televízió nyilvánossága előtt Navracsics azt is megemlítette, hogy az ír gázoló otthon kegyelmi kérelmet nyújthat be, és akár kegyelmet is kaphat az ír államfőtől. Vajon miért tett a miniszter egy ilyen nyilatkozatot? Hiszen a törvény az átadás előfeltételeként írja elő a másik állam kötelezettségvállalását arra nézve, hogy végrehajtja a büntetés hátralévő részét. Attól tartok – Valki László nemzetközi jogásszal egyetértve –, hogy Magyarország nem ragaszkodott ehhez a törvény írta feltételhez. Máskülönben Navracsics miért hozta volna szóba már jó előre az elnöki kegyelem lehetőségét?
Ugye emlékeznek a Szafarov-ügyre? A „baltás gyilkos”-éra, akit Magyarország átadott Azerbajdzsánnak. Ahol nem csak hogy börtön helyett elnöki kegyelmet, de még kitüntetést is kapott. Abból az ügyből nemzetközi botrány kerekedett. Tobin ügye nem fogja felkavarni a nemzetközi közvéleményt. Még abban az esetben sem, ha valóban kegyelmet kér és kap. Bár egy ír napilap – meg nem nevezett forrásokra hivatkozva – azt állítja, hogy Tobin „nem készül kegyelmi kérvény benyújtására”. De ha mégis, és ha Navracsics ezt előre tudta, akkor az igazság megint kap egy jó kis sallert.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
