„Ó idők, ó erkölcsök”, mondom Cicero után szabadon, miközben olvasom a magyar jogtár egyik legunalmasabb törvényét. Igaz, a közbeszerzésről szóló törvény bizonyos részeinél már nem az ókori római politikus, hanem az Ezeregy éjszaka meséi jutnak eszembe.

„A közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő köteles biztosítani, a gazdasági szereplő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, átláthatóságát és nyilvánosságát. Az ajánlatkérőnek… egyenlő bánásmódot kell biztosítania a gazdasági szereplők számára. Az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők a közbeszerzési eljárásban a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. A joggal való visszaélés tilos.”

Ha önök is jót akarnak kacagni, akkor helyettesítsék be az „ajánlatkérőt” Orbán Viktorral, a „gazdasági szereplőt” Simicska Lajossal.

Egy közbeszerzést persze nem személyesen a miniszterelnök ír ki, de ez csak a kóbor apácák megtévesztésére szolgál. Merthogy személyesen ő dönt róla, azt már nálam ügyesebb tollforgatók megírták. Kounalakis, volt budapesti amerikai nagykövet könyvében olvasom: „Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter elmondta nekem, hogy minden héten leült Orbánnal… és eldöntötték, melyik pályázatok nyerjenek. És ha a Közgép az egyetlen magyar vállalat, amelyik meg tudja csinálni, miért ne nyerhetnék továbbra is a pályázatokat?”

Orbán szerint a „folyamatnak ez a törvényes rendje, csak a miniszter személye változott”. Azóta persze sok G lefolyt a Dunán, és nem csak a minisztert tüntették el a süllyesztőben, de egy gyümölcsöző barátságnak is vége szakadt.

Így jár az, aki csúnyákat mond régi kebelbarátjára. Amíg nem vetemedett ilyesmire, addig annyit kért egy autópálya-kilométer megépítéséért, amennyit nem szégyellt. Márpedig a mi Simicskánk nem az a szégyenlős fajta. Miért is lett volna, hiszen mi finanszíroztuk a nagyok haverságát! A régi szép időkben 4 milliárd forintot is fizetnünk kellett egy kilométerért. Németh Lászlóné meg is magyarázta, milyen bonyolult műszaki feladatok indokolják ezt a „teljesen szokásosnak” tekinthető árat. Kár, hogy az Európai Bizottság (EB) ezt nem vette be és nem támogatta a projektet.

Azután hirtelen leállították az építkezést. Csak kicsit hazudtak az okokról. Azt állították, hogy az EB kartellezésre gyanakodott. Ám az EB ezt kézből kontrázta.

Simicskát időközben 3 évre kizárták a közbeszerzési eljárásokból – törvénytelenül. Ennek is ára van, jelenleg több mint 1 milliárd forint. Nem számít, ezt is kifizetjük.

Simicska taktikát váltott. Az M4-es autópálya Berettyóújfalu és a román határ közötti szakaszának megépítésére az ő cége tette a legolcsóbb ajánlatot. Próbálta ezt már más projekteknél is. Emiatt kellett ezt az unalmas közbeszerzési törvényt módosítani, nehogy már a Közgép ilyen bazári trükkel nyerhessen el egy pályázatot. Nem a legolcsóbb, hanem az összességében legjobb ajánlattevőt kell nyertesként kihozni. Jogászul: „Az ajánlatkérő nem alkalmazhatja a legalacsonyabb ár szempontját egyedüli értékelési szempontként… építészeti szolgáltatások, valamint építési beruházások esetében.”

Nevezzük ezt a módosítást nyugodtan Simicska, avagy Közgép-szabálynak. Az értékelésnél szerezhető pontoknak mindössze csak 50 százaléka maga az ár. Az összpontok 25 százalékát a környezetvédelmi szempontok, 20 százalékát a szakértői tapasztalat és 5 százalékát a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása teszi ki.

Most azonban baj van. Simicska cége egy nem kispályás olasz partnerrel együtt 30 százalékkal ajánlott kevesebbet a többi pályázónál: 2,1 milliárd forintért építene 1 autópálya-km-t. És még a környezetre is ügyelnének eközben! Úristen! Így is lehet?

Micsoda idők, micsoda erkölcsök!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!