Lehet, hogy oszlopos Simicskának nagy elődjéről kellene példát vennie: Simeon, a szent ugyanis ráült oszlopának tetejére és onnan prédikált a hívőknek. Simicska azonban nem aszkéta, és nem prédikál. Ő a tettek embere. Fekete ruhás őrző-védők állják körbe azokat a hirdetőoszlopokat, amelyeket a Fővárosi Önkormányzat egy hirtelen elhatározással el akar távolítani Budapest utcáiról.
A szerződés pontos részleteit persze nem ismerjük, de állítólag nemcsak a hirdetési felület, hanem maguk az oszlopok is Simicska, pontosabban a Mahir Cityposter tulajdonában vannak. Ráadásul a cég másik résztulajdonosa egy, a németországi Koblenzben bejegyzett nemzetközi cég, amelyről nem gondolnám, hogy valaha is találkozott volna ehhez hasonló eljárással. Annyit azonban tudunk, hogy a szerződés 25 évre szólt, amiből ez év szeptemberéig még csak 9 év telt el.
Eszemben sincs állást foglalni ebben az épületes és – ha nem lenne ilyen szánalmas, akkor röhejes – oszlopháborúban. Azt majd megteszi a bíróság, hiszen a Mahir képviselője, Magyar György már meg is indított minden létező polgári és büntetőeljárást. Az igen hozzáértő Bakondi eközben már odáig merészkedett, hogy az oszlopügyet belbiztonsági kérdésnek nyilvánította. Még szerencse, hogy a bontási akcióknál jelen lévő közrendőröknek ennél több eszük van. Ők ugyanis – eddig – nem avatkoztak bele a Közút Zrt. és Simicska emberei közötti párbajba.
Ami ebben az egész vircsaftban igazán pikáns, az maga az Andrássy út. Állítólag ott négy helyen is bontani kezdték az oszlopokat. Márpedig az Andrássy út a világörökség része. Az UNESCO keretén belül működő világörökségi program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme és azok nyilvántartásba vétele. Az erről szóló egyezmény 1972-ben született, és ma már több mint 180 ország, köztük 1985-ben Magyarország is ratifikálta. Az egyezmény aláírásával az államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a saját területükön fekvő világörökségi helyszíneket óvják és megőrzik a jelen és a későbbi generációk számára.
De mert Fideszéket nem igazán szokták zavarni a nemzetközi szerződések, említenék egy 2001-ben, az első Orbán-kormány idején hozott igazi saját, mélymagyar törvényt is, amely a kulturális örökség védelméről szól. Ebben azt írják, hogy „a műemléki érték és a műemlék részleges bontása akkor engedélyezhető, ha az egyes részek szerkezeti elemeinek megmentése, vagy… életveszély-elhárítás érdekében szükséges”. Akkor tehát, ha bontanak az Andrássy úton, nyilván csakis vagy az oszlopok, vagy Simicska életének és tartósságának megőrzése lehet a cél. Mert ha nem így lenne, a törvény alapján örökségvédelmi bírsággal kellene sújtani azt „a természetes vagy jogi személyt vagy szervezetet, aki (amely) egy kulturális örökségi elemen engedély nélkül végez valamilyen, amúgy engedélyhez kötött tevékenységet, illetve azt jogellenesen megrongálja vagy megsemmisíti”. Ennek alapján nem kétséges, hogy a Fővárosi Önkormányzatot – függetlenül attól, hogy a szerződés alapján igaza van-e vagy sem – már jól meg kellene bírságolni.
És hogy kinek? A második Orbán-kormány 2012-ben létrehozta az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságát. Ennek tagjai közül egyetlenegynek, de még – az időközben az Iparművészeti Múzeum főigazgatójává kinevezett – Cselovszki Zoltánnak, a budapesti világörökség felelősének sem tűnt fel, hogy daruk állnak az Andrássy úton és „lopják” a hirdetőoszlopokat?
Bevallom, én igazán már csak azt sajnálom, hogy a mi „jogállami” megoldásainkat mindmáig nem nyilvánították a világörökség részévé.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
