Épp a napokban fújták le a parlagfűriasztást. A természet teszi a dolgát, októberre magától is végez ezzel a kártékony gyommal. Nem így az erre hivatott állami szervek: a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM), a Fidesz-kormány, az Országgyűlés és az adóhivatal.
Ma már tudjuk, hogy 177 ezer adófizető az adójának 1 százalékát ajánlotta fel parlagfű-mentesítésre. Ma már azt is tudjuk, mi lett ennek az 1,1 milliárd forintnak a sorsa. Ehhez azonban az kellett, hogy egy civil szervezet az adatok kiadásáért beperelje a Vidékfejlesztési Minisztériumot. A perre azért volt szükség, mert a minisztérium fittyet hányt a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényre (is). Mint ahogyan semmibe vette mindazokat a törvényeket és rendeleteket is, amelyek megszabják, hogyan kell az ilyen célra felajánlott összegekkel gazdálkodni és elszámolni. Kovács kormányszóvivő magabiztosan így nyilatkozott: „feltételezem, hogy az államháztartási törvény és esetleg más törvények alapján mód van arra, hogy másra költsék, biztos megvan erre a jogi lehetőség”. Ki kell ábrándítsam, ilyen törvény nincs. Olyan viszont van, hogy mivel jár, ha ezeket a szabályokat megszegik. Bár van, de minek.
Nem sorolom fel mindazokat a kiadásokat, amelyeket ebből az 1,1 milliárd forintból finanszíroztak, és amelyeknek nincs közük a parlagfűmentesítéshez. Ezt más híradások már megtették. Én inkább arról szólnék, hány jogszabályt szegtek meg akkor, amikor létszámleépítésre, laptopokra, terepjáróra, irodaszerekre, teasütire és hasonlókra fordították az összeg nagy részét.
Egy 1996-os törvény szabályozza, miként kell felhasználni azt a „pántlikázott” pénzt, melyekről az adófizetők rendelkeznek. A törvényt ugyan többször módosították, de alapvető rendelkezései nem változtak. Ezeket az adóforintokat pályázatok útján kell elkölteni. A miniszternek a következő évi zárszámadási törvény indokolásában részletesen el kell számolnia, és a minisztérium honlapján mindezt – legalább egy évig – nyilvánossá kell tennie. Az adóhatóság jogosult ellenőrizni ezt az elszámolást. Ha azt állapítja meg, hogy nem a megfelelő célra használták fel az összeget, a másra költött pénzt vissza kell fizetni.
A VM nem csak a törvényt vette semmibe, de saját rendeletét is. Jogszabályban rögzítette ugyanis, hogy az említett összeg felhasználásának célja a „parlagfű elleni közérdekű védekezés és a kapcsolódó célprogramok finanszírozása”.
A parlament csuklás nélkül jóváhagyta azt a zárszámadási törvényt, amelyből kiderülhetett volna a VM jogsértése. Az adóhivatalnak esze ágában sem volt a VM költekezését ellenőrizni.
Ha már jogászkodunk – hiszen ezért vagyunk –, járjunk a dolog végére. A Btk. szerint aki költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel, és ezzel különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, az költségvetési csalás miatt 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. De csekély 3 évet kaphat az is, aki az „előírt elszámolási, számadási vagy tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget”.
Most már csak azt várom, mikor indulnak a készenléti rendőrök a Vidékfejlesztési Minisztériumba, mikor kezdődik a KEHI-vizsgálat és mikor vonja be a NAV a minisztérium adószámát. Éppúgy, mint a norvég alapok ügyében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
