Mit érdemel az a bűnös – nem, akinek a zálogja a kezemben van, hanem az –, aki mások tollával ékeskedik? Mindjárt elmondom.
A Fővárosi Törvényszék újonnan kinevezett elnökhelyettes asszonya lett a felelős szerkesztője az „újjávarázsolt” Kisbírónak. Ez a Kisbíró eredetileg egy havonta megjelenő hírlevél volt. Mintegy tíz évvel ezelőtt az akkor még Fővárosi Bíróságnak nevezett intézmény egykori elnöke találta ki: legyen egy olyan belső hírlevél, amelyből a bírák rendszeresen tájékozódhatnak az őket és a bíróságot érintő fontos intézkedésekről. Részem volt az ötlet megvalósításában, évekig szerkesztettem munkatársaimmal együtt a hírlevelet. A hajdani Kisbíró beszámolt a személyi változásokról, a kollégiumi ülésekről, a bírósági könyvtár újdonságairól, az úgynevezett Bírói Tanács határozatairól, bemutatta a frissen kinevezett bírákat, és így tovább. Magyarul a Fővárosi Bíróság belső életéről szólt.
De új idők, új szelek jöttek. A Fidesz-kormánynak nem tetszett – no, nem a hírlevél – az a bírósági garnitúra, amely akkor még 70 éves koráig dolgozhatott. Valójában – és ez mára már teljesen nyilvánvaló – a bírósági vezetőktől akartak megszabadulni. Ezért találták ki, hogy minden 62. évét betöltött bírónak távoznia kell. Később, a jól bevált szokás szerint, harcot vívtak Európával, de ezt a csatát csak részben nyerték meg. Aki akart, visszakerülhetett a helyére, kivéve a bírósági vezetőket. Így lett új vezetése többek között a Fővárosi Törvényszéknek és természetesen az Országos Bírósági Hivatalnak is.
Ők aztán úgy döntöttek, fölösleges a gyalogbírákat mindenről tájékoztatni. E gondolat jegyében a hajdani hírlevélből egy színes-szagos bulvármagazint kreáltak. Bírák pózolnak benne bundában és kiskosztümben, hegymászó szerelésben és utazás közben. Megismerhetjük a magazinból a strandolás örömeit, és főzni is megtanulhatunk a színes fotókkal illusztrált egzotikus ételrecepteket olvasva. Valóban, csupa szakmai téma. És rettentő informatív.
De ez még nem minden. Az új elnökhelyettes asszony maga is tollat ragadott és gondosan kimásolt egy-egy írást egy brazil író és egy ausztrál írónő művéből. Csupán a nevüket felejtette el odaírni. A HVG szemfüles újságírója azonban lebuktatta a plagizálót, amikor felfedte, hol találhatóak az eredeti írások. A Kisbíróban „Ficánkolás a lényeg”címen megjelent írásnak „Hurrá strandolunk” volt az eredeti címe, de még a címnek választott mondat is szerepel Jean Kittson évekkel korábban megjelent cikkében. „A ficánkolás a lényeg. A hullámokban ugrabugrálni, forgolódni, csapkodni, bukdácsolni a legtisztább és legönfeledtebb öröm. Átadhatja magát a lelkében élő gyermeknek.” Így az eredeti. És ugyanígy Polgárné Vida Judit. Nem kisebb írótól, mint a világhírű Paulo Coel - hótól lopta az elnökhelyettes a „Tavaszi üzenet” című, természetesen szintén saját neve alatt kiadott írást. „Az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az építés vagy az ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ért az építés.” Szép gondolatok. Kár, hogy már más kitalálta.
Az elnökhelyettes asszony számára azonban nem ért véget az „építés”. Némi rábeszélésre hajlandó volt lemondani elnökhelyettesi tisztéről és kérni áthelyezését az Országos Bírósági Hivatalba (OBH). Hová máshová, mintsem az ország valamennyi bíróságát igazgató legmagasabb intézménybe? Az OBH szűkszavú közleményéből az áthelyezés ténye kiderül, annak indoka azonban nem. Az „etikailag megtisztult” új vezetés szerint is az a leghatásosabb büntetés, ha a vétkest felfelé buktatják?
„O tempora, o mores!” Ó idők, ó erkölcsök! – mondá Cicero időszámításunk előtt 63-ban. Eddig jutottunk azóta?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
