Mostanában elég sok szó esik a poligráfról. Valószínűleg azért fokozódott az érdeklődés, mert ma már nem csupán a büntetőügyek gyanúsítottjainál, hanem egyre gyakrabban a tanúknál is alkalmazzák ezt a módszert.
A poligráf az a műszer, amivel azt próbálják kideríteni, hogy valaki hazudik vagy igazat mond. Százféle legenda kering erről a vizsgálatról. Milyen is egy korszerű poligráfkészülék? Legalább 4 csatornás, vagyis egyidejűleg négyféle fiziológiai jelet regisztrál: a légzésben bekövetkező változásokat, ezen belül a mellkasfal és a hasfal kitéréseit, valamint a ki- és belégzett levegő áramlási sajátosságait; a bőr elektromos ellenállását vagy vezetőképességét, magyarul az izzadás mértékét, továbbá a vérnyomás értékének változásait.
Amikor valaki hazudik, stresszállapotba kerül. A stressz pedig megváltoztatja a légzést, a vérnyomást és az izzadás mértékét. Ezeket a változásokat az ember általában nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kontrollálni. Általában. Nem így a notórius hazudozók, vagy azok, akik különböző fizikai módszerekkel szándékosan befolyásolják a poligráfot (például szöget tesznek a cipőjükbe és azzal váltanak ki fájdalmat és így „kiütik” a gépet). Az eljárás feltétele, hogy a vizsgált személy írásban hozzájáruljon a poligráf alkalmazásához. Előre megbeszélik vele a kérdéssort, amelyet majd a vizsgálat során feltesznek. Nincs hirtelen rákérdezés, nincs ijesztgetés. A kérdésekre csak igennel vagy nemmel szabad válaszolni. A kérdések között szerepelnek olyanok, amelyekre a válasz nagy valószínűséggel igaz, például: hogy hívják, élnek-e a szülei, hol lakik stb. Ezekkel a kérdésekkel „állítják be” a normális izgalmi szintet.
A szakemberek a legmegbízhatóbb módszernek a „feszültségcsúcs tesztet” tekintik. Ennek lényege, hogy közömbös kérdések között olyanokat is feltesznek, amelyek csak annak számára „kritikus kérdések”, aki a bűncselekményt elkövette. Ez a módszer akkor igazán eredményes, ha sikerül olyan kérdéseket kiválasztani, amelyekre a választ csak az elkövető ismeri.
Annak ellenére, hogy a büntetőeljárási törvény 2011-es módosítása egyértelművé tette: kiemelt jelentőségű ügyekben lehetőség van a tanú poligráfos vizsgálatára is, az elméleti vita még ma is folyik erről. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy a tanú nem köteles önmagára nézve terhelő vallomást tenni, márpedig egy poligráfos vizsgálat akár ilyen eredménnyel is végződhet.
Kérdéses volt az is, vajon figyelembe vehető-e bizonyítékként a poligráfos vizsgálat eredménye. A Legfelsőbb Bíróság erre igennel válaszolt egy 1997-ben hozott döntésével. A bíróság azonban soha sem dönthet egyetlen bizonyíték alapján. A poligráfos vizsgálat eredményét a bírói gyakorlat tehát csak akkor fogadja el, ha azt az eljárás egyéb bizonyítékai is alátámasztják.
Hogy ez mennyire indokolt óvatosság, arra hadd hozzak egyetlen példát. Egy amerikai férfi 15 éve állítja, hogy Colorado állam főútján ufót látott. Kérésére poligráfos vizsgálatnak vetették alá. A teszt eredménye szerint a férfi igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy kapcsolatot teremtett a földönkívüliekkel.
Fogadjuk el tehát, hogy önmagában még a poligráf sem cáfolhatatlan bizonyíték.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
