Sajnos ezt az elnevezést nem én találtam ki, hanem a Társaság a Szabadságjogokért, vagyis a TASZ. És nem semmi az a történet sem, amelyik kipattintotta a fejükből ezt a remek nevű akciót. Szereplői: a Tatai Önkormányzat, élén Michl József KDNP-s polgármesterrel, egy „Dr. Kiss Andor” néven szereplő ismeretlen facebookozó, Somogyi Mária, a „megosztó”, és persze a bíróságok.

Történt vala, hogy ez a „Dr. Kiss Andor” kiposztolta a Facebookra: neki bizony nem tetszik, az önkormányzat gazdálkodása, az meg még kevésbé, hogy „elkótyavetyélték” az úgynevezett „Wagner-házat”, amit később jó drágán visszabérelték. A bejegyzést még talán le is nyelte volna a magas hivatal, ha nem tűnik fel a színen Somogyi Mária képében a „rossz szándékú megosztó”.

Ám Mária, mint a neve után vetett állandó eposzi jelzőből kitűnik, megosztotta a Facebookon talált bejegyzést, mi több, még kommentet is fűzött hozzá. Ez már több volt a soknál! Az önkormányzat csekély 5 millió forintot követelt a felségsértésért, ám a megátalkodott rémhírterjesztő – érthetetlen okból – ezt nem akarta kifizetni.

Az önérzetes tatai hivatal üstöllést a bölcs bírósághoz fordult. Mind az önkormányzat, mind a polgármesteri hivatal pert indított a megátalkodott megosztó ellen. Így is kell ezt: keményen, mint a jégverés. Személyiségi jogaik, pontosabban jó hírnevük megsértéséért elsőfokon majdnem sikerült 50-50 ezer forintot kaszálniuk. Az „irgalmas” másodfokú bíróság azonban elutasította a polgármesteri hivatal követelését, az önkormányzat megbántott „személyiségét” pedig mindössze 10 ezer forintra taksálta. A csekély 10 rongy mellett az a további néhány 10 ezer forint perköltség és illeték, amit Máriánknak még ki kell pengetnie, már igazán bakfity. Minek osztogat az ilyen!

Kedves tataiak, remélem, tanultok ebből a példaértékű perből! Hiszen a ti demokratikusan megválasztott és még annál is demokratikusabban működő elöljáróitok már tavaly év végén közhírré tették: „a tataiak érdekében a város vezetése nem fogja eltűrni az eleve rossz szándékú híreszteléseket, megtévesztő Facebook-bejegyzéseket és egyéb kommenteket”.

Én már csak azt nem értem, mit nem ért ezen a TASZ. Olvashatta ő is, hogy a tatai hivatal véget vet ennek a vircsaftnak. Megmondta jó előre. Hogy képzelik a tatai választópolgárok, hogy mindenféle kritikával illethetik azokat a méltóságos urakat, akik éjt nappá téve fáradoznak az ő városuk felvirágoztatásán! Mi az, hogy nekik nem tetszik valami? Bármi? Meg hogy a TASZ majd a Kúriához meg az Alkotmánybírósághoz fordul! Mégis, mit gondolnak ezek a jogvédők? Csak nem azt, amit meg is fogalmaztak: „az önkormányzatok vagyongazdálkodásának kritizálása alapvető jog, és az állami szervek az őket ért kritikával szemben nem hivatkozhatnak jó hírnevük védelmére”.

Ráadásul a jogvédők arra vetemedtek, hogy még egy szabályozási koncepciót is kidolgoztak. Kimondani is szörnyű: azt akarják, hogy a közhatalmat gyakorló személyek egyáltalán ne indíthassanak polgári pereket azért, mert hivatalos tevékenységüket kritizálják. Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el!

De komolyan. Hogy képzelik ezek? Hogy az egyszerű pórnép csak úgy bírálgathassa a közhatalmi nagyságokat és a hivatalokat? Hogy itt valakinek más véleménye legyen, és ráadásul azt még el is mondhassa, le is írhassa? Hogy akár még meg is oszthassa?

És erre a TASZ még „PolitiKuss” performanszot is szervez, ahol mindenki azt firkálhat az ország vezetőinek arcképére, amit akar.

Ugyan már! Ez itt nem valami vacak demokrácia! Magyarországon ma a „KritiKuss” dívik.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!