Egy szó, melyet szinte mindenki ismer, és amely egyetlen törvényben sem szerepel. Hogy mindenkit kellően elriasszak a jogi szakmától, leírom annak a törvénynek a nevét, amely ezt a fogalmat tartalmazza: „2009. évi XLVII. törvény a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról”. Azért ne adják fel, nyugodtan olvassanak tovább!
Ez az egyszerű nevű törvény írja le, mit kell tenni azokkal, akik megalapozottan bűncselekmény elkövetésével gyanúsíthatók. Fénykép készül róluk három irányból: szemből, bal és jobb oldali profilból, ujjlenyomatot vesznek tőlük, és bizonyos súlyos bűncselekmények esetében még a DNS-mintájukat is elraktározzák.
Ám, amiről most szó lesz, azt nem nevezném súlyosnak, de valójában még bűncselekménynek sem. Siófokon 17 ember ellen nyomoznak, egyiküket már rabosították is. A tizenhetek „bűne”, hogy megosztottak egy Facebook-bejegyzést, amely egy ingatlan eladásának jogszerűségét kérdőjelezi meg. A posztban bírált adásvétel Balázs Árpád polgármestersége idején történt.
A jogilag jól képzett volt polgármester azonnal feljelentést tett rágalmazás miatt. Jogi ismereteit korábban bíróként és ügyvédként egyaránt gyarapíthatta (volna). De úgy tűnik, ez kevéssé sikerült, mert az általa kifogásolt bejegyzés nem tartalmaz a volt polgármester személyére vonatkozó, „a becsület csorbítására alkalmas tényt vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést”. Márpedig ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a rágalmazás megvalósuljon. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy az ügyészség ráugrott a sztorira, mondván, hogy itt közvádra és nem csupán magánvádra üldözendő bűntény történt. Szerintük ugyanis a sértett fél hivatalos személy.
Hogy ez miért fontos? Egyebek közt azért, mert magánvádas bűncselekmény esetén a fent idézett törvény szerint nem lehet rabosítani. Akkor meg hol marad a megalázó elrettentés?
Nem is tudom, említettem már, hogy a feljelentett „rágalmazó” a Somogy megyei DK elnökségi tagja, a feljelentő meg fideszes? Azt viszont még biztosan nem mondtam, hogy Balázs Árpád megbukott a 2014-es önkormányzati választáson, vagyis már nem polgármester, sőt még a képviselő-testületnek sem tagja. Azaz: nem hivatalos személy.
Azaz, nem közvádra üldözendő „bűncselekmény” történt. Azaz nem lehetett volna senkit rabosítani. Még egy dékást sem.
Ez az eset egy virtigli törvénysértés. Ám egyre több olyan ügyről tudunk – hála a Fidesz által olyannyira rettegett internetnek –, ahol a rabosítást, a feljelentést, a gyanúsítást vagy a polgári pereskedést a megfélemlítés eszközeként alkalmazzák.
Már az első Fidesz-kormány idején rabosították a Népszabadság egy újságíróját, mert az egyik cikke miatt egy kisgazda országgyűlési képviselő rágalmazásért feljelentette. A MÚOSZ akkor tiltakozott a szabad véleménynyilvánítási jog megsértése miatt. E hónap elején rabosították Jámbor András újságírót, bloggert, mert Kocsis Máté – polgármesterként – közvádas eljárást indított ellene becsületsértés miatt. De ne legyünk igazságtalanok: nem csak újságírókat rabosít a rendőrség. Orvosnőt is. Elég ehhez, ha a BKK ellenőrei úgy vélik, hogy hamis bérlettel utazik. Emiatt még zárkába is teszik a doktornőt. Igaz, később bocsánatot kérnek.
A tatai Somogyi Mária, aki egy, a helyi önkormányzat gazdálkodását bíráló posztot osztott meg a Facebookon, megúszta egy polgári perrel és néhány tízezer forinttal. Igazi mázlista.
Idézek egy mondatot az Alaptörvényből: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.” És egyet Illyés Gyulától: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
