Jogászszemmel: Semmisség

Kezdjük azzal, hogy felidézzük 2006 októberét. Azt az időszakot, amikor „békés tüntetők” felgyújtották a televízió székházát, napokig randalíroztak az utcákon, kukákat gyújtogattak, rendőrökre támadtak. Amikor a Deák téren még egy öreg tank is beindult. A Fidesz pedig, alig pár száz méterre a Deák tértől, az Astoriánál tartott nagygyűlést. E viharos napokban sok tüntető, és még több rendőr sérült meg. Megindultak a bírósági eljárások. Számos tüntetőt és rendőri túlkapások miatt jó néhány rendőrt is elmarasztaltak a bíróságok. 2011-ben a fideszes Balsai István egyéni képviselői indítványa alapján az Országgyűlés elfogadta az úgynevezett semmisségi törvényt. A törvény azokat a bírósági ítéleteket nyilvánította semmisnek, amelyek a „tüntetők” bűnösségét hivatalos személy elleni erőszakban, garázdaságban, vagy rongálásban mondták ki úgy, hogy a tényállást kizárólag rendőri jelentésre, illetve rendőrök tanúvallomására alapozták. A bíróságot kötelezték arra, hogy saját ítéleteit nyilvánítsa semmisnek. Civil szervezetek, rendőrszakszervezetek, ismert jogászok, és nem utolsósorban Baka András, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke egyaránt tiltakoztak a törvény ellen. A rendőrök felháborítónak tartották, hogy a törvény azt sugallja: egyetlen rendőr sem mondott igazat a tárgyalásokon. A Magyar Helsinki Bizottság rendkívül veszélyesnek ítélte, hogy a törvény megkérdőjelezi a bírói mérlegelés és döntés legitimitását. „Ez az eljárás precedenst teremt arra, hogy a jövőben bármely politikai erő utólag semmissé tegye a neki nem tetsző bírósági döntéseket” – nyilatkozták. A TASZ a törvényjavaslatot „szegnek” nevezte a „jogállam koporsóján”. Bárándy Péter, volt igazságügy-miniszter szerint „csak egy öngyilkos állam mond ki olyat”, hogy bárkinek a vallomására lehet tényállást alapítani, csak a rendőrére nem. Baka András is súlyos alkotmányossági problémának nevezte, hogy a törvény sérti a bírák szabad mérlegelési jogát. Ez a véleménye utóbb főbírói pozíciójába került.

Húsz ítélkező bíró megtámadta a semmisségi törvényt az Alkotmánybíróság (Ab) előtt. A bírák álláspontja szerint a törvény sérti a jogállamiság, a hatalommegosztás és a bírói függetlenség elvét, illetve semmibe veszi az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez fűződő jogokat. Az Ab több alkalommal is tárgyalt a bírák beadványáról. Ez év október elején jutottak dűlőre – a jogállamiság, valamint saját maguk legnagyobb dicsőségére. Nem találták ugyanis alkotmányellenesnek a törvényt! Ne feledjük: ma már az Ab tagja a törvény „szülőatyja”, a fideszes képviselőből alkotmánybíróvá avanzsált Balsai István, aki ugyan nem vett részt a konkrét döntésben, de a testületen belüli informális hatása aligha vitatható. Részt vett viszont a határozat meghozatalában az a Szívós Mária, aki korábban a Fővárosi Törvényszéken bíróként maga is helybenhagyott számos ilyen – utóbb megsemmisített – ítéletet. Hiába, a hollét határozza meg a tudatot! A teljes ülés 13 tagja közül mindössze hárman adtak hangot ellenvéleményüknek.

Az Ab elfogadhatatlan indokolással söpörte le az asztalról mindazt az érvet, amelyet az indítványozó bírák részletesen kifejtettek és megindokoltak. Az Ab határozata olyan korábbi semmisségi törvényekre hivatkozik, amelyek az 1956 utáni megtorlások során hozott ítéleteket semmisítettek meg, illetve az 1945 és 1963 közötti diktatórikus körülmények között született ítéleteket tettek meg nem történtté. Akkor, amikor a bíróságok csak részben voltak függetlenek, és a tisztességes eljáráshoz való jog sem érvényesült.

A párhuzam tehát, amire az Ab hivatkozott, nem létezik. De ha mégis, akkor az Ab azt mondja ki, hogy most sem élünk jogállamban.

Lehet, hogy ebben az egyben igazuk van?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!