Avagy Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása. Előadó: Orbán Viktor miniszterelnök, Riga.
Írta és rendezte Magyarország Kormánya.
Szereplők: 3 millió 300 ezer becsapott szavazópolgár és a kórus (szólisták: Trócsányi László, Kósa Lajos).
A cselekmény. A „kvóta” népszavazás érvénytelen lett. Orbán bánatában Rigába utazott, hogy személyesen támogassa a magyar fociválogatottat a Lettország elleni világbajnoki selejtezőn. (Megérte: 2-0-s magyar győzelem született.) Eközben 1500 kilométerről a parlament asztalára repítette azt a törvénytervezetet, amellyel megalkotta „alkotmányos önazonosságunkat”, átírta a matematika szabályait, miközben azért arra kínosan ügyelt, hogy meg ne sértse az Európai Unióról Szóló Szerződést.
Minden idők egyik legnagyobb matematikusa, Carl Friedrich Gauss sem tudta, hogy 8 milliónak 3 millió a 98 százaléka. Ha élne és olvashatná a módosítás indoklását, most megtudhatná: „ez az Alaptörvénymódosítás a 98 százalékos többség, 3 millió 300 ezer ember akaratán nyugszik”.
Az „alkotmányos önazonosság” valószínűleg az alkotmányos identitásnak egy hülye fordítása. Ez utóbbi kifejezés később szerepel is a módosításban.
Tetszik tudni, a jogszabály, bármilyen veretes szöveg is legyen, nem szépirodalmi alkotás. Vagyis nem tilos benne a szóismétlés. Sőt inkább kívánatos. Ha a törvény két helyen ugyanarra gondol, azt ugyanazzal a szóval fejezze ki. Persze, ha nem gondol semmire, úgy nehéz. Azért nagyjából tudjuk, mit is jelent ez a fogalom: meghatározott társadalmi értékek, így az államberendezkedés, az államforma történelmileg kialakult és alkotmányban rögzített rendszere. Na de ez eddig is így volt, hogyhogy csak most tetszettek e világraszóló felfedezést megtenni? Ha netán azért, mert a mi miniszterelnökünk azt gondolja, hogy ezzel a mondattal felvértezve „kard ki kard!” támad az EU-ra, abban biz’ csalatkozni fog. Még akkor is, ha Trócsányi (tudják, a szólista a kórusban) egy 40 évvel korábbi német alkotmánybírósági döntésre hivatkozik, amelyik már rég nem aktuális. Trócsányi ködösít, amikor azt állítja, hogy az „uniós jognak meg kell hajolnia a tagállami alkotmányok előtt”, pusztán azért, mert egy lózungot beleírnak az Alaptörvénybe. Ha újraolvasná az EUszerződést, megtalálná benne szinte szóról szóra azt a mondatot, amelyet most oly büszkén lobogtatnak: „Az unió tiszteletben tartja… a tagállamok nemzeti identitását, mely elválaszthatatlan része… az alkotmányos berendezkedésnek. Tiszteletben tartja az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét.”
De mi azért hősi elszántsággal külön is kimondjuk: (az uniós) „hatáskörgyakorlás nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.” És ugyanígy megismételjük a kitoloncolással szembeni védelemről, a menedékkérők befogadására vonatkozó szabályokról szóló EU-szerződésben foglalt rendelkezéseket.
Vagyis, ha egyszer mégis lesz „kvótaszabály” (mert pillanatnyilag nincs), akkor pontosan azt fogjuk tenni, amit az EU elvár: egyedileg bíráljuk majd el a menedékkérelmeket „az Országgyűlés által megalkotott törvény szerinti eljárásban”.
Kósa Lajos (a kórus másik szólistája) büszkeségtől dagadó kebellel sajtótájékoztatott: „Nem Brüsszel és nem az ENSZ, hanem a magyar hatóságok dönthetik el, hogy egy harmadik országbeli állampolgár egyedi kérelmének helyt adnak-e.” Tudjuk. Hiszen eddig is így volt és így lesz ez után is.
Ez az egész bolhacirkusz porhintés, szemfényvesztés, az összes nemmel szavazó szégyenteljes átverése. (Talán egyszer ők is rájönnek.) Sok hűhó semmiért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
