Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy hat évig húzódó munkaügyi per kapcsán mondta ki, hogy a magyar igazságszolgáltatás nem képes ésszerű időn belül ítéletet hozni polgári peres ügyekben. Hozzáteszem, gyakran büntetőügyekben sem. Emiatt az elmúlt tíz évben a magyar államot csaknem egymilliárd forint kártérítésre kötelezték.
Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke persze azonnal kikérte magának ezt a megállapítást, mondván: a bíróságokra évente érkező másfélmillió ügy 80%-a egy éven belül be is fejeződik.
Erről a Churchillnek tulajdonított bon mot jut eszembe: „csak annak a statisztikának hiszek, amelyet én hamisítottam”. Nem állítom, hogy az idézett számok ne lennének igazak. A másfél milliós ügyszám mögött ugyanis az azonnal elutasítható alaptalan beadványoktól kezdve a tárgyalás nélkül befejezhető ügyekig minden benne van. Vagyis ez a hatalmas szám nem ugyanennyi pert jelent.
Túl sokat pereskedünk, vagy tényleg a bíróság lassú? Mindkettő igaz. „Ha per, úgymond, hadd legyen per”, és nem csak „hajdanában beszélt így a magyar ember”. Soha ennyi politikai vitát nem akartak bírósággal eldöntetni, mint manapság.
A strasbourgi bíróság az elé került ügyekben nem az igazságszolgáltatást marasztalja el, hanem a Magyar Államot. Ugyanis az igazságszolgáltatás rendeltetésszerű működtetése az állam felelőssége. És ebben nem segít a parlament eszetlen és kapkodó törvényhozási gyakorlata.
Vegyünk egy példát! A büntetőeljárási törvény felsorolja azokat az ügytípusokat, amelyeket soron kívül kell elintézni. Megpróbáltam összeszámolni valamennyit, de kudarcot vallottam. Így csak a legfontosabbakat említem. Soron kívül kell eljárni, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van. Előre kell sorolni azokat az ügyeket is, amelyekben a sértett kiskorú – ez mintegy 27 féle bűntettet jelent. Ugyancsak soron kívül kell letárgyalni a hatályon kívül helyezett ügyeket, 12 fajta úgynevezett kiemelt ügyet, továbbá az összes el nem évülő bűncselekményt, illetve a kommunista bűnök miatt indított eljárásokat, végül bármely olyan bűncselekményt, amelyet bűnszervezetben követtek el. Ugye, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ezek az ügyek felölelik a fél Btk.-t? És akkor még meg sem említettem, hogy az OBH elnöke, valamint a bíróságok elnökei is elrendelhetik egyes ügyek soron kívüli tárgyalását. A bírák aztán kapkodhatják a fejüket, hogy a sok soron kívüli ügyük közül melyik legyen a legsoronkívülibb.
Állandó megfelelési kényszerétől vezérelve az OBH elnöke – a tőle megszokott „bölcsességgel” – olyan bírákat is tárgyalásra kötelezett az ítélkezési szünet idejére, akik teljesen vétlenek abban, hogy az előttük folyó eljárás elhúzódott. Harmadik éve tart például a Veszprémi Törvényszéken tárgyalt „vörösiszapügy”. Miért? Mert politikai előítélet, pocsék nyomozás és a rossz vádirat miatt a teljes bizonyítási eljárást a bírónak kell lefolytatnia. De parancs, az parancs: a bíró kénytelen volt a nyár szinte minden napjára tárgyalást tűzni. A magas OBH elnökét az az apróság nem érdekelte, hogy a felszámolás alatt álló MAL Zrt.-t – más szakemberek híján – ma is az ügy vádlottjai működtetik. A felszámolóbiztos volt kénytelen felhívni a bíróság figyelmét arra, hogy ha ők nap mint nap a tárgyaláson ülnek, az üzem működése leáll.
Strasbourg nem megfontolatlan, ésszerűtlen intézkedéseket vár. Csupán azt, hogy a törvényalkotók betartható törvényeket hozzanak, és a jogalkalmazók azokat be is tartsák. És akkor nem a mi zsebünkből kellene az államnak sok százmillió forintot fizetnie.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
