Valami efféle készül. Ha a menedékkérőkkel szembeni eljárás – betű szerint – nem is rögtönítélő „bíráskodás”, csak azért nem, mert a kérelmekről első menetben nem a bíróságok, hanem a menekültügyi hatóságok döntenek. A bíróságok viszont ezeket a döntéseket nem változtathatják meg. Kirívó törvénysértés esetén esetleg hatályon kívül helyezhetik – ha merik.
A Fidesz-kormány a saját (az akkor még közlekedő vonatokon), iPaden összeeszkábált Alaptörvényét is felrúgja. Abba ugyanis könnyelműen beleírták: „az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.” No meg azt is, hogy: „az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz”, továbbá „senkit nem lehet embertelen, megalázó bánásmódnak alávetni…”. És azt is, hogy a kormány csak elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén hirdethet „veszélyhelyzetet” és vezethet be rendkívüli intézkedéseket.
Nos, az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslat mindezekre fittyet hány. A Fidesz kitalálta a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” fogalmát és erre hivatkozva rúg fel módszeresen minden demokratikus szabályt.
A törvény lehetővé teszi, hogy a rendőr bármikor, bárkinek a lakásába önkényesen behatoljon, pusztán egy olyan feltételezés alapján, hogy ott esetleg „illegális határátlépők” tartózkodnak. Ha mégsem, hát istenem, tévedtek. De addigra már megsértették a polgárnak az Alaptörvény VI. cikkébe foglalt azt a jogát, hogy tiszteletben tartsák magán- és családi életét, otthonát.
A jól kitalált „válsághelyzet” fogalma lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag minden menekülőből bűnözőt kreáljanak. Ehhez elég, ha az illető a határzárat jelentő kerítésen keresztül jogosulatlanul lép be az országba, vagy azt megrongálja, illetve akadályozza a kerítés építését, vagy karbantartását. A büntetés már e cselekmények alapeseténél 3 évig terjedő szabadságvesztés, ám a különböző minősített esetek Btk.-ba iktatásával akár 20 évig terjedő börtönig is el lehet jutni. És az, aki e bűntettek bármelyikét elkövette, eleve nem kaphat menedékjogot. Ehelyett ki kell utasítani az országból. Nem úgy, mint más bűncselekményeknél, amelyeknél a bíró mérlegelhet.
Számos alapjogi sérelmet már felsoroltam, a legdurvább azonban még csak most következik. A honvédség fegyverhasználati joggal működhet közre az államhatár őrzésében, illetve az államhatár rendje ellen irányuló erőszakos cselekmények elhárításában. A katonákat felhatalmazzák gumilövedék, pirotechnikai eszközök, könnygázgránát, lőfegyverrel célba juttató elfogó háló használatára, mondván, mindez nem minősül lőfegyverhasználatnak. (Ó, 2006-os, „boldog” idők: mekkora botrány volt a gumilövedékek miatt!)
És még hátra van az igazi „gumijogszabály”.
A kacifántos megfogalmazás azt takarja, hogy a katona éleslőszert is használhat, ha úgy véli, hogy őt vagy társait közvetlen veszély fenyegeti. Magyarul: ha a katona úgy értékeli, hogy akár csak megverhetik, lelőheti a támadót. És ha téved?
Mikor is volt Magyarországon statárium?
A Horthy-rendszer idején 1920-tól, majd 1939-től, a II. világháború után egészen 1954-ig. Utoljára 1956. november 11-től 1957. november 3-ig. Ma már ugyanis nem statáriumnak, hanem szemérmesen „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetnek” nevezzük.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
