A parlament elé került a „Stop Soros!” törvénycsomag. Tartalmát most hagyjuk, arról már nálam illetékesebbek nyilatkoztak. Az Amnesty International egyenesen életveszélyesnek nevezte a törvényt: „valójában a magyar civil szervezetek elleni nyílt, jogellenes támadásról szól”.
„A törvénycsomag nem egyeztethető össze a nemzetközi emberi jogi normákkal” – nyilatkozta a strasbourgi testület emberi jogi főbiztosa. Az UNHCR felszólította a magyar kormányt, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot. Több mint 250 civil szervezet, köztük a Riporterek Határok Nélkül, a Human Rights Watch, a Greenpeace közép- és kelet-európai tagszervezete is tiltakozott a törvénycsomag ellen.
Én mindössze arra vállalkozom, hogy bemutassam, a Fidesz–KDNP parlamenti többség miként szegi meg a saját törvényeit, kezdve az Alaptörvénytől, a polgári törvénykönyvön át a jogalkotásról szóló törvényig. Kezdjük talán mindjárt a törvénycsomag nevével. Bár nem tipikus jogeset, de mégis, milyen alapon használhatják Soros György nevét egy törvénycsomag megnevezéseként? Más nevét nem lehet használni, kivéve, ha ehhez az érintett a beleegyezését adta. Tud valaki arról, hogy Soros hozzájárult volna ahhoz, hogy róla nevezzék el ezt a gyalázatot?
Van nekünk egy összetoldozott-foldozott Alaptörvényünk. Az mindjárt az eleje felé kimondja, hogy „jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel”. Vajon ez a három: „a migrációt támogató szervezetek működésének engedélyezéséről”, „az idegenrendészeti távoltartásról” és „a bevándorlási finanszírozási illetékről” szóló 2018-as … (még nem tudjuk, hányas számú) törvény nem lenne ellentétes a gránitszilárdságúval?
Azzal, amelyikben ilyenek vannak, hogy: „tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével”. Meg, hogy „Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait”. Arról a cikkelyről nem is beszélve, amely szerint „mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz…”.
Akkor miért is lehet megtiltani, hogy magyar állampolgárok – akiket Pintér Sándor éppen veszélyesnek tart – ne tartózkodjanak a határ 8 kilométeres körzetén belül? Ennél még a szép emlékezetű Kádár-kori határsáv is lazább szabály volt, mert az legalább az ott élőkre nem vonatkozott. És ha Pintér úr úgy dönt, akkor a Liszt-Ferihegyi reptérre se mehetek ki, mert az is schengeni határnak számít?
Azután van nekünk egy jogalkotásról szóló törvényünk is. Azt is Fideszék hozták, még 2010-ben, abból a célból, hogy „a jogalkotás során magas szinten érvényesüljenek a jogállamiság követelményei”. E nemes cél érdekében rögzítették, „a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és a jogalkotás szakmai követelményeinek”. Hacsak úgy nem. A jogszabályok személyi hatálya kiterjed Magyarország területén kívül a magyar állampolgárokra is. Na, akkor Urak, el kéne dönteni, hogy Soros magyar állampolgár-e, vagy elveszítette az útlevelét, és akkor már nem is az (ekkora marhaságot régen hallottam állítólag jogot végzett embertől).
Ha meg mégis megtalálja az igazolványait, akkor persze rá is vonatkozik a róla elnevezett törvénycsomag, vagyis kérjen szépen engedélyt Pintér úrtól, vagy fizessen illetéket!
Ezt a zseniális szellemi alkotást Semjén Zsolt nyújtotta be, akinek egyeztetnie kellett volna az igazságügy- miniszterrel, hogy annak egyetértését megszerezze. Persze nincsenek kétségeim, hogy Trócsányi ne értett volna egyet, de a szabály, az szabály. (Már ahol, már akinek.)
És még egy szabály, szintén a jogalkotásról szóló törvényben: „a tervezet indokolásában tájékoztatást kell adni a javasolt szabályozás és az európai uniós jogból eredő kötelezettségek összhangjáról”. Én meg reggel óta ezt az összhangot keresem. De elveszett. Mint Soros útlevele.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!