Egyetlen hét sem telt még el a romagyilkosokkal szemben meghozott elsőfokú ítélet kihirdetése óta, amikor az ügy újabb fordulatot vett. Mint ismeretes, a bíróság három vádlottat tényleges életfogytiglanra, míg a negyedrendűt, Csontos Istvánt 13 év fegyházbüntetésre ítélte.
Egy parlamenti vizsgálóbizottság már négy évvel ezelőtt számos hiányosságot tárt fel a Nemzetbiztonsági Hivatal és a romagyilkosságok nyomozását végző rendőrség közötti információáramlásban. Utóbb derült fény arra is, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) mind ezt a tényfeltáró bizottságot, mind pedig a rendőrséget – finoman fogalmazva – félretájékoztatta.
Ma már szinte bizonyosnak látszik, hogy a KBH korábban beszervezte Csontos Istvánt, aki a gyilkosságsorozatban két helyszínen is sofőrként vett részt. A katonai elhárítás mindeddig tagadta a beszervezés tényét. Az is kiderült, hogy H. Ernő, Csontos tartótisztje erről nemcsak a parlamenti bizottság, de a bíróság előtt is hazudott.
Az ügy kapcsán elhangzott politikai nyilatkozatokkal foglalkozni sem érdemes. Legfőképpen azért nem, mert a tartótiszt valótlan állításait nem csupán az előző kormány idején, 2009-ben, hanem 2011-ben, a kormányváltás után, a bírósági eljárás során is megismételte.
A valótlan állítások ugyanakkor számos jogi kérdést vetnek fel. H. Ernő hamis nyilatkozatát „munkáltatója” egy fegyelmivel elintézte. A KBH szerint ez az intézkedés azért volt elegendő, mert a tartótiszt „felsőbb utasításra, akarata ellenére tagadta le a kapcsolatot”. A volt tartótiszt szerette volna feltárni az igazságot, de nem kapott felmentést a titoktartási kötelezettsége alól – állítják.
Ez az érvelés több okból is elfogadhatatlan. Ha igaz az, hogy H. Ernő ilyen utasítást kapott, akkor az utasítás kiadója bűntettet követett el. Egy elöljáró ugyanis nem adhat ki olyan utasítást, amellyel alárendeltjét bűncselekmény elkövetésére bírja rá. Másfelől a hamis tanúzás elkövetése alól az sem mentesít senkit, hogy „nem kapott felmentést a titoktartási kötelezettsége alól”.
Tény, hogy titoktartásra kötelezett személy büntetőeljárásban nem hallgatható ki tanúként. Ilyen esetben a bíróság megkeresheti a „titokgazdát”, aki dönthet: ad-e felmentést a titoktartási kötelezettség alól, vagy sem. Természetesen a bíró csak akkor tudja a titokgazdát megkérdezni, ha a tanú elmondja, hogy miért nem tehet vallomást. Arra azonban egy ilyen tanúnak sincs joga, hogy hamis vallomást tegyen a bíróság előtt. Egy titkos információt nem úgy kell megőrizni, hogy a titoktartásra kötelezett tanú mást állít, mint a valóság. Ha ezt teszi, akkor ő is megvalósíthatja a hamis tanúzás bűntettét.
A Btk. szerint hamis tanúzást követ el az a tanú, aki „a hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja”. A hamis tanúzásért kiszabható büntetés mértéke pedig attól függ, hogy azt milyen ügyben követték el. Ha a hamis tanúzás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a büntetés kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
A várható jogi bonyodalmak sora azonban ezzel még nem zárul le. A romagyilkosok ügyében hátravan még a másodfokú tárgyalás. A fellebbviteli bíróságnak most már mérlegelnie kell azt a körülményt is, hogy a tartótiszt valótlan állítása hogyan és mennyiben befolyásolta az elsőfokú ítéletet. Betekint- e majd a másodfokú bíróság olyan iratokba, amelyek tartalma esetleg változtathat Csontos István tettének megítélésén? És ha igen, vajon kihat-e ez a másik három vádlott ítéletére is?
Egyelőre persze mindezt nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy gyalázatos hatósági mulasztások kerültek napvilágra a magyar büntetőjog történetének eddigi legsúlyosabb, rasszista indítékú sorozatgyilkossága ügyében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!