Az idei középfokú érettségin a szövegértési feladatsor fogott ki leginkább a diákokon. Ha a Belügyminisztérium is most érettségizett volna, tovább rontott volna az átlagon. Erre jutottam, amikor elolvastam a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos törvénymódosítási előterjesztésüket.
A módosításra azért kényszerültek, mert a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta a magyar államot abban a perben, melyet az Eötvös Károly Intézet két munkatársa indított. A bíróság ítéletében kimondta, hogy sérti a polgárok magánéletéhez való jogát az, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) miniszteri engedély alapján folytathat titkosszolgálati megfigyeléseket.
Az ítélet hangsúlyozta, hogy ilyen engedélyt jogszerűen csak független szervezet – bíróság – adhat. Az ítélet több mint másfél éve, 2016 januárjában született.
A Belügyminisztérium nem kapkodta el a dolgot, hiszen a módosítás tervezetét csak most augusztusban tette fel a kormány honlapjára „társadalmi egyeztetésre”. Hirtelen annyira sürgős lett az ügy, hogy az észrevételekre kerek egy hetet biztosítottak. Pedig lenne mit észrevételezni.
A strasbourgi ítélet ellenére nem változtattak azon, hogy a TEK-nek továbbra is az igazságügy-miniszter adhat engedélyt a titkos megfigyelésre.
A változtatás lényege annyi, hogy a miniszteri engedélyt – fő szabályként – utólag a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) kontrollálja. Személy szerint Péterfalvi Attila. Vannak persze kivételek, így újságírókat, egyházi személyeket és azokat, akiknek mentelmi joguk van (bírót, képviselőt) csak Péterfalvi előzetes engedélyével lehet titkosan megfigyelni.
A titkos megfigyelés „áldozatának” lehetővé tették, hogy ha tudomást szerez arról, hogy megfigyelték, három hónapon belül panasszal fordulhat a NAIH-hoz. A NAIH ez után 180 napig vizsgálhatja, hogy jogszerű volt-e a megfigyelés, de ha ez is kevés lenne, a vizsgálatot további 90 nappal meghosszabbíthatja. Ennyi idő alatt egy új pici állampolgárka is megszületik! És, hogy még zavarosabb legyen a kép, a törvénymódosítási tervezet indokolásában nem 180, csak 90 nap szerepel a vizsgálat idejeként, és az hosszabbítható meg további 90 nappal. Valaki majd csak észreveszi a parlamentben. Persze lehet, hogy ezzel ellenőrzik, végigolvassák- e a képviselők az egész csomagot.
De ami még szebb a dologban, az az, hogy a megfigyelt csak akkor kap információt arról, hogy őt valóban megfigyelték, ha az jogellenesnek bizonyult. Ha Péterfalvi Attila szerint minden jogszerűen történt, akkor azt sem árulja el, hogy egyáltalán történtetitkos megfigyelés. Nos, ennyit az átláthatóságról.
Nem gondolom ugyanis, hogy 9 (vagy 6?) hónap elteltével a nemzetbiztonságot veszélyeztetné az utólag közölt információ.
Majtényi László szerint a strasbourgi ítélet egyértelművé teszi, hogy a kormánytól független szerv kritériumának csak a bíróság felelne meg. Nem talál észszerű indokot arra, hogy a törvény előterjesztője miért éppen a NAIH-ot választotta. Péterfalvinak persze más erről a véleménye. Bár az ő álláspontját az is befolyásolhatja, hogy a pluszfeladatokhoz „személyzeti és anyagi kompenzációt” is kell majd kapnia.
A nagy kérdés persze az, mennyire tekinthető valóban függetlennek a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság. A hatóság szó már önmagában is árulkodó. Ha még azt is tudjuk, hogy a hatóság vezetőjét a miniszterelnök javaslatára az államfő nevezi ki 9 évre, aggályaink nem alaptalanok. És ha még arra is emlékszünk, hogyan küldték el 2012-ben idő előtt az adatvédelmi ombudsmant és hozták létre helyette a NAIH-ot, nem sok kétségünk maradhat. Az EU luxemburgi bírósága kötelezettszegési eljárásban el is ítélte emiatt akkor Magyarországot.
Hiába. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében még ma sem értik, mit jelen az a szó, hogy „független”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!