Emlékszik még bárki erre a fotóra, amelyen Szász Károly bekötözött fejjel fekszik egy kórházi ágyon? Miért is emlékezne, hiszen a PSZÁF volt elnökét 11 évvel ezelőtt verték meg ismeretlen tettesek. Pedig a soha véget nem érő Kulcsár-ügy ezzel kezdődött.
A K&H Equities brókercégének volt ügyvezető igazgatója, Kulcsár Attila ellen is azóta folyik a büntetőeljárás. Igaz, még ma sem tudták eldönteni, vajon sikkasztás vagy csalás, amit elkövetett. Mindenesetre 23 milliárdos károkozást rónak a terhére.
Az ügyészség 2005-ben sikkasztás, pénzmosás, vesztegetés és más bűncselekmények miatt emelt vádat Kulcsár és 23 társa ellen. A vádlottak között volt a szökésében megakadályozott Rejtő E. Tibor, a K&H bank volt vezérigazgatója, a Betonút Rt. és a Britton Kft. akkori vezetői, valamint több más ismert személy. A tárgyalás 2006-ban kezdődött meg a Fővárosi Bíróságon, és 2008-ban már meg is született az ítélet. Kulcsár 8 évet, másik 6 vádlott összesen 26 évet kapott, Rejtőt és a Betonút Rt. vezérigazgatóját viszont felmentették.
Vád és védelem ritkán ért egyet egy ítélet kihirdetésekor. Ebben az ügyben azonban a bírónak sikerült ezt elérnie: mindenki megalapozatlannak találta az ítéletet. Később a Fővárosi Ítélőtábla is. Olyannyira, hogy új elsőfokú eljárást rendelt el.
Ekkor persze – szokás szerint – másik bíróhoz került az ügy, már csak azért is, mert az előző bírót „büntetésből” a Legfelsőbb Bíróságra helyezték át. Ezt nyilván azzal is kiérdemelte, hogy az ítélet írásba foglalása a törvényes 60 nap helyett mintegy 8 hónapig tartott. De nem kapkodott a fellebbviteli ügyészség sem, nekik további 8 hónapba telt, hogy indítványukat elkészítsék.
A tengeri kígyóvá váló ügy újabb elsőfokú eljárása 2010 végén kezdődött el. Egy ekkora volumenű per csak elvétve fordul elő, de a máig eltelt 11 év mégis egy parányit soknak tűnik. Tetézi mindezt, hogy a most folyó – megismételt – elsőfokú eljárást újra kell kezdeni, mert az egyik ülnök betöltötte a hetvenedik évét. Az ilyen típusú büntetőügyben ítélkező tanácsot egy hivatásos bíró és két ülnök alkotja. A nyugdíjhatár elérése után az ülnök tovább nem ítélkezhet. A törvény viszont előírja, hogy a bírói tanács tagjainak változatlan összetételben kell mindvégig jelen lenniük a tárgyalásokon. Ha ez nem így történik, akkor az ítéletet megint csak hatályon kívül kell helyezni. Most tehát, hogy az egyik ülnök helyébe másik kerül, a bírónak az új ülnök „kedvéért” az egész eddigi eljárást meg kell ismételnie. Igaz, ezt megteheti úgy, hogy ő ismerteti a tárgyalások anyagát, azaz nem kell újból mindenkit kihallgatnia. De a négy éve folydogáló eljárás iratainak ismertetése sem két perc.
Magam is kerültem bíróként hasonló helyzetbe. Már akkor is felmerült bennem, hogy mi értelme van ennek az úgymond garanciális szabálynak. Vajon azok, akik íróasztal mellett találják ki ezeket az előírásokat, végigültek-e már egy-egy ilyen ismertetést? A teremben mindenki bánatosan bóbiskol, beleértve a bírót is, akinek többnyire kifejlesztett technikája van arra, hogy félálomban is tudjon felolvasni. A teremben mindenki kívülről tudja, mi történt az elmúlt években, kivéve egyetlen embert: az új ülnököt. Nem lenne ésszerűbb, ha őt köteleznék arra, hogy üljön le szépen, és olvassa át az addig történteket?
Így legalább néhány centivel meg lehetne rövidíteni a tengeri kígyó farkát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
