Kivételesen kezdjük a történetet a végével. A Transparency International Magyarország, az atlatszo.hu, a Budapest Intézet, a K-monitor, a Társaság a Szabadságjogokért és más civil szervezetek kiléptek az igazságügyi tárca által szervezett antikorrupciós munkacsoportból. Azzal indokoltak, hogy a közérdekű adatközlés új szabályozása hiteltelenné tesz minden más kormányzati intézkedést, és ebben ők nem vesznek részt.
A parlament sürgősségi eljárásban tárgyalta és módosította az információszabadságról szóló törvényt. Ennek lényege, hogy gyakorlatilag csak a hivatalos szerveknek biztosítják, hogy teljes körűen betekintsenek a közérdekű adatokba. Bárki más akarná megismerni a közérdekű adatokat, a megkeresett szervezet nem köteles biztosítani az ugyanolyan mélységű és terjedelmű adatbetekintést – és ez a folyamatban lévő ügyekre is érvényes. A módosítás több sebből vérzik. Nem csak azért, mert a hivatalos szervek legtöbbjét a Fidesz emberei vezetik; ez „csupán” politika. A törvénymódosítás Alaptörvénybe ütközik. Az ugyanis kimondja, hogy „a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok”. Azokat pedig mindenki megismerheti. Mindegy, hogy a kiadását ki kéri.
Van más gond is. Általános jogelv, hogy egy törvény szövege és annak indokolása érdemben nem térhet el. Utóbbi célja, hogy felfedje a jogalkotó szándékát, „hogy bemutassa azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá, hogy ismertesse a jogi szabályozás várható hatásait” – áll a jogalkotási törvényben. Ehhez képest az idézett módosítás indokolásába becsempészték: ha a közérdekű adatok kiadása iránti kérelem teljesítése jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná az adatkezelő működését, akkor a megkeresett szerv nem teljesítheti a kérést. A magyar nyelv szabályai szerint a „nem köteles teljesíteni” és a „nem teljesítheti” nem ugyanaz. Szintén az indokolásba írták bele, hogy a közérdekű adatokat birtokoló szerv felhívhatja a kérelmezőt az igény pontosítására – ez azonban a törvény szövegében nem szerepel. Magyarul: az adatokkal rendelkező szervnek ezt egyáltalán nem kell figyelembe vennie, hiszen őt a törvény szövege és nem annak indokolása köti.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mikor és miért érezte halaszthatatlannak a jogalkotó e módosítás bevezetését. Méghozzá soron kívüli eljárásban. Ugye, nem tűnik alaptalan és rosszindulatú feltételezésnek, hogy minderre azért volt szükség, mert kitört a botrány a trafikpályázatok körüli anomáliák miatt.
Az Együtt 2014-PM feljelentést tett a dohány-kiskereskedelmi koncessziók odaítélése ügyében, az MSZP a legfőbb ügyészhez fordult, több szervezet pedig még a parlamenti vita napján kérte az adatokat mind nemzeti fejlesztési minisztertől, mind a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-től, egyúttal kérték az adatvédelmi hatóság elnökének állásfoglalását is. Péterfalvi Attila megerősítette: a civilek kérése jogos, a kért adatok kiadását a törvénymódosítás ellenére sem lehet megtagadni. A kormány korrupcióellenes munkacsoportjából kilépett jogvédők az államfőtől, a DK az ombudsmantól kérte, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz. Most a köztársasági elnöknél van a labda. Vajon visszapasszolja-e a parlamentek, vagy továbbadja-e az Alkotmánybíróságnak? És vajon akar-e gólt rúgni az Alkotmánybíróság?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!