A Fidesz – ha jól számolom – immár negyedik alkalommal próbálja meg a bíróságot a saját képére formálni. Kezdte öt évvel ezelőtt, amikor a Fideszhez erősen kötődő Handó Tündét nevezte ki az Országos Bírósági Hivatal (OBH) élére és igencsak széles körű jogosítványokat biztosított számára. Még ugyanabban az évben a bírák korábbi 70 éves kötelező nyugdíjkorhatárát egyik percről a másikra 62 évre szállította le és egy év alatt 200 bírótól szabadult meg. Ez a két akció csak részben lett sikeres, a bírák elbocsátását mind az Európai Bíróság, mind az Alkotmánybíróság Alaptörvény-ellenesnek ítélte, ezért azon módosítani kellett. Handó hatáskörét is kénytelenek voltak szűkíteni, megszüntetve az ügyek áthelyezésének önkényes lehetőségét.
Éppen egy évvel ezelőtt próbálkozott a Fidesz azzal, hogy egy úgynevezett Közigazgatási Felső Bíróságot hozzon létre a számára kényes ügyek elbírálására, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy oda a közigazgatásban jártas szakembereket, értsd a minisztériumokban, állami hivatalokban dolgozó saját embereit ültesse be. Ez a kezdeményezés sem ment át az Alkotmánybíróság szűrőjén. Ekkor a kormány látszólag visszavonulást fújt. Látszólag.
A napokban az Igazságügyi Minisztérium (IM) újabb ötlettel rukkolt elő. És hogy elkerüljék az azonnali alkotmányossági vizsgálat csapdáját, most nem törvényt, csupán egy minisztériumi rendeletet, annak is a mellékletét kívánják módosítani. Ez a rendelet és melléklete tartalmazza azt a pontozási rendszert, amely a bírói pályázatok elbírálásánál mérvadó.
A jelenleg hatályos pontozás alapja a fogalmazók, a bírósági titkárok, és a bírák évek alatt nyújtott teljesítményének értékelése – alkalmas, kiválóan alkalmas, magasabb beosztásra alkalmas –, és az ezekre kapott pontoknak súlya van a pályázatok elbírálásánál.
A pályázó pontot kap arra is, hogy mennyire ismeri a bíróság szervezeti rendszerét, annak igazgatását, vagyis ellátott-e olyan feladatot, ami nem konkrétan az ítélkezéssel, hanem a bíróságok igazgatásával kapcsolatos. Jelentősége van annak is, hogy milyen bíróság által szervezett képzéseken, továbbképzéseken vett részt.
Az IM most úgy akarja módosítani ezt a pontozási rendszert, hogy egy közigazgatásból érkező pályázó a szakmai múltjára kétszer annyi pontot kapjon, mint az, aki hosszú éveket dolgozott a bíróságon, akit fogalmazói és titkári ideje alatt kifejezetten a bírói munkára készítettek fel, illetve, ha már bíró, hosszabb-rövidebb ítélkezési gyakorlatot is szerzett.
Az IM azzal érvel, hogy „a közigazgatási bírói álláshelyekre egyenlő eséllyel pályázhassanak a bíróságokról és a közigazgatásból jelentkezők”. Ám a megváltoztatni szándékozott pontrendszer éppen nem az egyenlő esélyt, hanem a közigazgatásból érkező hivatalnokok előnyét biztosítja.
Hivatkozik az IM arra is, hogy számos uniós államban a közigazgatási bíróságok elkülönülnek a rendes bíróságoktól és a bírák kiválasztásánál elengedhetetlen követelmény a közigazgatási jogi szakismeret.
De természetesen nem hivatkoznak az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 12. számú ajánlására. E szerint: „A bírák kiválasztása és előmenetele kérdésében illetékes hatóságnak a kormánytól és a közigazgatástól függetlenek kell lennie.
Függetlensége biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy a bírák kinevezésének eljárási szabályait saját maga állapítsa meg.”
Az IM elképzelése ellen még Handó Tünde is tiltakozott, mondván, így hátrányba kerülnének a bíróságon sokéves gyakorlatot szerzett pályázók. Utalt arra a fontos különbségre, hogy míg más hivatásrendekben az alá-fölérendeltség, az irányítás, a felügyelet, az utasítás érvényesül, a bíróságon a bíró függetlensége az, ami elengedhetetlen.
A szakmai érvek mellé azért tegyük azt is hozzá, hogy a minisztériumokban, állami hivatalokban dolgozók jó része lojális az őt kinevező hatalomhoz. Ha nem így lenne, miért is akarnák őket a bíróságokra bejuttatni?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!