Hagyó Miklós volt MSZP-s országgyűlési képviselőt, egyúttal Budapest egykori főpolgármester- helyettesét mentelmi jogának megszűnése után előzetes letartóztatásba, majd vád alá helyezték bűnszervezetben elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, vesztegetés és más bűncselekmények miatt. Csaknem kilenc hónapot töltött előzetesben.
A büntető törvénykönyv tételesen felsorolja, milyen indokok alapján lehet elrendelni, illetve fenntartani valakinek az előzetes letartóztatását. A bíróságok Hagyó Miklós esetében ezek közül a szökés és az összebeszélés veszélyére hivatkoztak. Az eltelt kilenc hónap alatt a védelem szinte havonta nyújtott be kérelmet Hagyó szabadlábra helyezése érdekében. Valamennyi beadványában részletesen és tételesen cáfolta a bíróságok érveit. Később a védő, orvosi véleménnyel alátámasztva, arra is hivatkozott, hogy a fogvatartás alatt védence egészségi állapota súlyosan megromlott. Az előzetes letartóztatás kérdésében eljárt bíróságok azonban a védelem egyetlen érvére sem válaszoltak érdemben. Szüntelenül csak a törvény „sablon” szövegét ismételgették: fennáll a szökés és összebeszélés veszélye.
Itt érdemes egy rövid kitérőt tennünk. Az úgynevezett kényszerintézkedésekről döntő bírósági határozatokat korábban a Helsinki Bizottság, de maga a bíróság is vizsgálta. A következtetések mindkét esetben azonosak voltak: számos más ügyben is sablonosak a döntések, nem tartalmaznak konkrét tényeket és érveket, gyakran szó szerint megismétlik az ügyészi indítványt és indokolásukban nem reflektálnak a védelem érveire.
Miután itthon hiába keresett sérelmeire orvoslást, Hagyó és védője a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult. Kifogásolták, hogy a hatóságok nem törődtek a fogvatartott egészségi állapotának folyamatos romlásával, hogy előzetes letartóztatása indokolatlanul hosszú ideig tartott, hogy tényleges ok nélkül korlátozták kapcsolattartását a családjával, és hatékony jogorvoslati lehetőséget sem biztosítottak neki.
A strasbourgi emberi jogi bíróság szinte valamennyi kérdésben Hagyónak adott igazat. Ítéletében kimondta, hogy a magyar állam megsértette az emberi jogi egyezmény 3., 5., 8. és 13. cikkét. Lássuk be, ez azért egyetlen ügyben nem kevés! Az egyezmény összesen 14 alapjogot védelmez, ennek több mint a negyedét vette semmibe bíróságai révén a magyar állam. A 3. cikk a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmáról szól. Kell-e magyarázni: azzal, hogy valakit egy penészes, nedves fogdában tartanak, ahol betegségei kiújulnak, miközben 40 kg-ot lefogy, megszegik ezt a tilalmat. Az egyezmény 5. cikke szerint a gyanúsítottat ésszerű időn belül bíróság elé kell állítani, vagy a tárgyalásig szabadlábra kell helyezni. Ha mégis lecsukják, annak törvényességéről rövid időn belül dönteni kell. Az eljárásban a havonta ismétlődő, sablonos és formális elutasító határozatokkal ezt az alapjogot is megsértették. A 8. cikkben leírt családi élethez való jog azáltal sérült, hogy feltételezésekre alapozva tiltották meg a vádlott kapcsolattartását. Mindemellett a magyar állam megsértette a 13. cikkben foglaltakat azzal, hogy nem biztosította a jogot a hatékony jogorvoslathoz.
Mindezek alapján a strasbourgi bíróság Hagyó Miklósnak 12 és fél ezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, és ezen felül a magyar államnak kell viselnie a hatezer euróra taksált eljárási költségeket is.
A legenda szerint XIV. Lajos, a Napkirály mondta: „Az állam én vagyok”. Persze valójában nem mondta. De mi mondhatjuk. A bíróság és az állam ugyanis a mi zsebünkből húzza ki azt a csaknem öt és fél millió forintot, amit egy ember alapjogainak megsértésért fizetnie kell. Nem először. És félek, nem is utoljára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!