Bármennyire is elítéljük a bűnözést – amúgy teljes joggal –, be kell látnunk, hogy a fogvatartottaknak is vannak emberi jogai. Attól egyetlen bűnelkövető sem fog megjavulni, ha mintegy másfél négyzetméteren, állati körülmények között évekig bezárva tartják. Ilyen zsúfoltság csak az agresszivitást növeli.
A hazai lehetetlen börtönviszonyok miatt 450 elítélt fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A strasbourgi bíróság hatuk ügyében hozott ítéletet: ös?szesen csaknem 23 millió forint kártérítést ítélt meg részükre. Emellett a bíróság jelezte: mind a 450 ügyben ítéletet fog hozni. Ez pedig, szerényen számolva is milliárdokba kerülhet a magyar államnak. Azaz nekünk. A mostani ítélet egyúttal iránymutató döntés is, azt a kötelezettséget rója az államra, hogy dolgozzon ki olyan programot, amellyel csökkenti a börtönök túlzsúfoltságát.
A Fidesz uralta parlament emellett más módon is megsértette a foglyok alapvető emberi jogait. A büntetőeljárásról szóló törvény 2013 novemberét megelőzően úgy rendelkezett, hogy az előzetes letartóztatás a legsúlyosabb esetekben is legfeljebb négy évig tarthat. A kormányoldal ekkor – szokásához híven egy konkrét ügy apropóján – törvénymódosítást vitt át: eltörölte az előzetes letartóztatás időtartamának felső határát a legsúlyosabb bűncselekményeknél. Az ürügy: az ároktői banda egyik tagja e módosítás nélkül négy év előzetes letartóztatás után az annál enyhébb házi őrizetbe került volna.
Az ombudsman most az Alkotmánybírósághoz fordult. Kifejtette, hogy az előzetes letartóztatás akkor alkotmányos, ha megőrzi „előzetes” jellegét, és nem veszi át a szabadságvesztés büntetés szerepkörét. A jogállamiság elvéből ugyanis az következik, hogy az állam a büntetőeljárás sikertelenségének a kockázatát nem háríthatja a terheltre. Az természetes, hogy az állam célja a bűnözők felelősségre vonása. Ezt azonban úgy kell megtennie, hogy eközben még a bűnözők személyes szabadsághoz fűződő alapjogát se sértse. A strasbourgi bíróság, de a magyar Alkotmánybíróság is már több ízben kimondta, hogy az alapvető emberi jogokat csak a szükséges és arányos mértékben lehet korlátozni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az államnak olyan büntetőeljárási rendet kell kidolgoznia, amely biztosítja, hogy adott időn belül ítélet születhessen. Vagyis még a legsúlyosabb bűnelkövetőt sem lehet az idők végezetéig azért előzetes letartóztatásban tartani, pusztán azért, mert a hatóságok képtelenek az eljárást időben befejezni.
Lehet, hogy a strasbourgi ítélet és az ombudsman beadványának időbeli egybeesése csak szerencsés véletlen. Viszont nem kétséges, hogy a kettő között szoros az összefüggés. A börtönök túlzsúfoltságát az egész jelenlegi büntetőpolitika eredményezi, beleértve a határidő nélküli előzetes letartóztatást is. Az alternatív büntetések gyakorlatának kiterjesztésére már számos javaslat hangzott el. Mindhiába. Nem kellene megkötni a bírák kezét sem a „három csapással”, sem a büntetés középmértékének kötelező alkalmazásával.
A túlzsúfoltságot ugyanis nemcsak a szabadságvesztések túl gyakori alkalmazása, hanem azok hosszú időtartama is okozza. Az előzetes fogvatartás helyett sokkal gyakrabban kellene házi őrizetet alkalmazni.
Ennek ma már a technikai feltételei is adottak, olyan lábperec használatával, amely jelzi, ha a terhelt elhagyja a lakását.
Nem a túlzott szigor, nem az embertelen körülmények, hanem a bűncselekmények felderítésének javítása vezet a bűnözés csökkenéséhez. Ezt végre a Fidesznek is be kellene látnia.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!