Egy félig béna, egy bottal sántikáló és egy félvak asszony is volt a kilenc szíriai és egy iraki elítélt között, akiket Arany János, a Szegedi Járásbíróság bírája bűnösnek talált. A verdikt szerint mind a tízen a „határzár tiltott átlépésének” minősített esetét követték el, amikor Röszkénél „tömegzavargás résztvevőjeként” léptek magyar földre. Emlékezetes, 2015. szeptember 16-án Röszkénél a feldühödött menekültek megdobálták a rendőröket és kidöntötték a határkerítés kapuját. A nyitott kapun keresztül mintegy ezer fő behatolt Magyarország területére, de a könnygázt és vízágyút bevető rendőrök visszaszorították a tömeget.
A szegedi tárgyaláson senki – beleértve az ügyészt és a tanúként meghallgatott rendőröket is –, de senki sem tudta megmondani, miért éppen ezt a tíz embert citálták bíróság elé. Bár az egyik rendőr próbálkozott, mondván, az öregember belerúgott a kerítésbe, ám állítása kevéssé hihető egy deréktól lefelé béna embert illetően. A Btk. szerint a vádiratnak minden vádlottra kitérve tartalmaznia kell a vád tárgyává tett cselekmény leírását és a bizonyítási eszközöket.
Kivéve Szegeden, ahol a vád egyetlen vádlott esetében tartalmazott „tényállást”. Azét, aki megafonon „néha csitította, néha felhergelte” a többieket, ahogyan azt az egyik rendőr vallotta. Nem tudom, hogy a „néha csitította” mennyit számított, de a „néha hergelte” miatt 3 évet kapott. De szabadságvesztést kaptak azok is, akikről nem tudni, mit csináltak vagy csináltak-e egyáltalán bármit.
A bíró szerint neki azt kellett vizsgálnia, hogy a vádlottak szándékosan és jogosulatlanul léptek-e be Magyarországra és ezt tömegzavargás résztvevőjeként tették-e. Szerintem azonban egészen mást is vizsgálnia kellett volna. Például azt, hogy a „határzár tiltott átlépése” elnevezésű bűncselekmény ellentétes a genfi menekültügyi egyezménnyel. És hogy nem kellene-e emiatt az Alkotmánybírósághoz fordulnia. Nem állítom, hogy sikerrel, de legalább tisztességesen járt volna el.
De ha ennyire nem is volt bátor, azért a büntetőjog alapelveit betarthatta volna. Mondjuk azt, hogy tisztázza, mit tudtak vagy mit nem tudtak a vádlottak. Tény, hogy még a zavargás napján is tucatnyi menekülőt engedtek át a rendőrök. Gondolhatták-e, hogy őket is beengedik, hiszen nyitva volt a kapu és a rendőrök hátrébb húzódtak? Látták-e, hogy a tömeg döntötte ki a kaput? Ha a bíró úr legalább a 20. §-ig eljutott volna a Btk.-ban, megtalálhatta volna, hogy „nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott”.
Ezt hívja a jog ténybeli tévedésnek.
Az meg végképp abszurd érvelés, hogy valaki a tömegzavargás résztvevőjévé válik pusztán azért, mert jelen van a helyszínen. Nem kellett volna megnézni azokat a videókat, amelyeken jól látszik, hogy a „zavargók” asszonyokat és gyerekeket toltak maguk előtt? Ezen akkor még Kovács Zoltán kormányszóvivő is felháborodott, még ha a kerítésen átdobott gyermek legendája kissé eltúlzottnak is bizonyult.
De lépjünk túl ezen a törvénysértő ítéleten, hiszen még nem jogerős. Van azóta újabb fejlemény: a „mélységi határőrizet”.
Magyarul, az ország területén 8 km mélységben elfogott menekülteket is ki lehet innen ebrudalni ahelyett, hogy lefolytatnák a menekültügyi eljárást. Eddig „csak” Strasbourggal volt bajunk, de most már az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága is aggódik, hogy „az állami erőszakszervezetek figyelmen kívül hagyhatják a menekültek emberi jogait, illetve jogi eljárás nélküli, erőszakos kitoloncolásukkal megsérthetik az ide vonatkozó nemzetközi jogot”.
A „tolószékes” szegedi ítélet tükrében végképp nem értem, milyen alapon merészel valami okoskodó ENSZszervezet ilyesmit feltételezni a magyar jogállamról!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!