Gondolták volna, hogy ennek a szimbólumnak is köze van a joghoz? Az a Máttyus Nepomuk János ugyanis, aki a Lótudomány című könyvében úgy ábrázolt egy lovat, hogy azon valamennyi létező betegséget feltüntetett, hivatására nézve alkotmánybiztos és táblabíró volt. Ő persze „akkor még nem tudhatta”, hogy kései utódai majd a jogalkotásban is létrehoznak egy ilyen „lovat”.
Mert az MNB-ről szóló törvény módosítása a jogalkotás valamennyi elképzelhető betegségében szenved. Nem is csoda, hiszen a február 29-én benyújtott törvényjavaslatot – Péterfalvi Attila ugyanaznap kelt figyelmeztetése ellenére – március 1-jén már el is fogadta a Fidesz szavazógépezete.
Érthető ez a nagy sietség, hiszen 250 milliárd forint nem kevés pénz. Mert éppen ennyit akarnak most eldugni a szemünk elől. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam.
Péterfalvi, az Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságának vezetője a legnagyobb rosszindulattal sem mondható a Fidesz ellenségének. De ettől a módosító törvénytől még őt is kirázta a hideg. Észrevételében hat oldalon át sorolta fel azokat az alkotmány- és törvénysértéseket, amelyekben ez a törvénymódosítás szenved.
Persze, hogy elolvasták volna, azt már csak azért is kétlem, mert a szavazás előtti napon az index.hu által megkérdezett 13 képviselőből 13 még egyáltalán nem hallott az MNB-törvény módosításáról. Ez persze nem gátolta meg a jól tájékozott honatyákat abban, hogy másnap szolgai módon feküdjenek rá az „igen” gombra, amelynek következményeképpen nem ám csak az alapítványoknak juttatott 250 milliárd útját nem lehet követni, hanem az alapítványok által létrehozott gazdasági társaságok és alapítványok pénzügyeit sem. „Egy közfeladatot ellátó szerv (MNB) által létrehozott civil szervezet is közfeladatot ellátó szervnek, a kezelésükben lévő vagyon pedig közpénznek minősül” – írja Péterfalvi Attila. Az ott keletkezett információk tehát közérdekű adatok. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de ez az érvelés mintha meggyőzőbbnek tűnne Kósa Lajos hadoválásánál: „az alapító által az alapítványnak adott pénz nem őrzi meg korábbi »jellegét«, ezért az »alapítványi pénz alapítványi pénz«. Ha azt feltételezzük, hogy az MNB alapítványai közpénzként viselkednek, akkor nem lehetnek alapítványok.” Világos, nem?
Persze a Kósáénál kicsit magasabb IQ-val rendelkezőknek sem könnyű megérteni a törvény indokolásának négy oldalából több mint kettőt kitevő magyarázkodását, hogy miként is „veszíti el közvagyon jellegét” az alapító által az alapítványnak juttatott közpénz.
Az pedig már nem is újdonság, hogy ezt a zseniális törvénymódosítást visszamenő hatállyal hozta meg a Fidesz uralta parlament. Ezzel akarván elérni azt, hogy a folyamatban lévő 26 bírósági perben vesztésre álló jegybank mégis győzni tudjon. És hogy a már jogerős – az adatok kiadására kötelező – ítéletet véletlenül se lehessen végrehajtani.
Eddig már három ízben hoztak olyan jogszabály-módosítást, amellyel megnehezítették, hogy hozzá lehessen jutni a közérdekű adatokhoz. Most tettek pontot az „i”-re.
Ha csak nem sokall be Áder János meg az Alkotmánybíróság ekkora pofátlanságtól.
Mert azért valahol ők is jogászok, még ha eddig ez aligha derült ki róluk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
