Sokat nem fizettek volna a londoni fogadóirodák annak, aki arra tippel, hogy Kadhafit nem ejtik fogságba. Ellentétben a romániai diktátorral, az ő politikai bukása és kivégzése közt túl sok idő telt el, az utána való hajsza túl nagy nemzetközi figyelmet keltett, így szó sem lehetett volna rögtönítélő bírósági komédiáról.

 
Avar János

De ahogy Ceausescut, úgy őt is sürgősen el kellett tenni láb alól, már csak a tőle a felkelőkhöz átállt emberei érdekében is, nem szólva azokról a nagyhatalmakról, amelyeknek ilyen-olyan szolgálatai nemcsak küzdöttek ellene, hanem olykor együtt is működtek rezsimjével (lévén Kadhafi egy időben a világ mindenféle terroristájának mániákus támogatója, ezt a Nyugathoz fordulása után nyilván ki kellett használni). Valójában senki számottevőnek nem állt érdekében egy látványos Kadhafi-per, a kairói generálisok sem boldogok Mubarak bírósági hercehurcájától (és talán érdemes is lenne arra fogadni, hogy nem éli meg az ítélethirdetést). Szóval az a fiatalember, aki – ha igazak a hírek – „előbb lőtt”, komoly szolgálatot tett sokaknak.

Amilyen zavaros fejű és politikájú volt Kadhafi, olyanok halálának körülményei is, tényleg stílszerűen. Mert brutálisabb diktátor jócskán akadt nála, talán még eszelősebb is (emlékezzünk csak az ugandai Idi Aminra), ám hóbortosabb aligha. Most megint tele a világsajtó, kivált a bulvármédia elképesztő ötleteinek felemlegetésével (bár azért éjjelente inkább a luxusszállóban aludt, mint a mindenhová tüntetően – beduin voltát hirdetve – magával cipelt sátrában). Talán ez is magyarázza, hogy miért utasította el a neki hónapokkal ezelőtt ajánlgatott lemondást és élve menekülést, amivel pedig Aminnak meg más zsarnokoknak volt eszük élni (és a mindig mindenkivel jóban lenni akaró szaudiak bizonyára neki is adtak volna menedéket). Bár az is lehet, a mai „hágai világban” már senki exdiktátor nem lehet biztos benne, hogy végleg megúszta…

Ezzel tehát lezárult a szomorú és bizarr Kadhafi-korszak (és hullájának taszító mutogatása utólag igazolja Obama bölcsességét, hogy nem tárta a világ elé a képeket Oszama teteméről).  A diktátor utáni hajsza nyomán viszont tolonganak az immár igazi kérdések: mi lesz Líbiában és annak – mindenkit csábító – olajkincsével? Biztosan csupán azt mondhatjuk – megannyi történelmi tapasztalat birtokában –, hogy úgy bizonyosan nem, ahogyan a ma ujjongó győztesek ígérik. Ahhoz ők meg túlságosan megosztottak (elég csak az iszlamistákra és a szekuláris államot hirdetőkre gondolni), hogy egykönnyen dűlőre jussanak egymással. Kulcskérdés, hogy a felkelőket az utolsó, Kadhafi elkapásához vezető hadműveletükig aktívan támogató NATO-erők, vagyis a nyugati hatalmak ezután mennyire képesek befolyásolni az eseményeket. Nos, aki ezt eltalálja, az komoly pénzeket kasszírozhatna azokban a londoni fogadóirodákban.

Címkék: költségvetés, Alberto Contador, Alberto Contador, Alberto Contador, kommentár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!