Kicsiny pult mögött áll a lány. Magas, vékony, jól öltözött, sál a nyakában, frizuráját fújja a szél.
– Mit árul, kedves? – lép hozzá egy idős asszony.
– Jövőt – a lány a füle mögé igazít egy hajtincset.
A néni a karját húzó szatyorra pillant. Számba veszi mindazt, amit alig fél órája vásárolt a piacon. Répa, gyökér, kevés krumpli, leveles tészta, némi bab.
– Nem is tudtam, hogy a jövő kapható – jegyzi meg halkan. Lábához teszi szatyorkáját.
– Ilyet a boltban nem lehet kapni, csókolom – mondja mosolyogva a lány. – Igazából nem is árulom, kínálom.
Felpillant a néni a lányra. Unokája lehetne. Kedves arcú, nyílt tekintetű, sugárzik a boldogságtól. A televízióban sem látni ilyen szép embereket. Ott csak nyafka sztárokat, marcona bűnözőket, másokra mutogató politikusokat meg régi Bud Spencer-filmeket mutatnak. Erre a lányra nem emlékszik.
– Hol itt a trükk, kedvesem? – kérdi a néni kedvesen.
A lány kilép a pult mögül. Megáll az idős asszony előtt, átöleli gyöngéden, majd a szemébe néz. Úgy, ahogyan eddig még senki. A néni szívét melegség tölti el, lelke mélyén kék medúzaként lebeg a nyugalom. Itt végre szeretik. Itt végre megértik. Itt végre tudják, mennyire hiányzik neki az, hogy figyeljenek rá, hogy észrevegyék. Ez a lány törődik vele.
– Csak néhány adat és aláírás – súgja a lány. – Ennyi a jövő. Vihető. Ezért pénzt sem kérek.
A néni összehúzza szemöldökét. Olyat már hallott, hogy valamit megvesz, hazaviszi, aztán, ha nem kell, ha nem működik, eltipeg vele a boltba, leteszi a pultra, s még a pénzét is visszakapja. Olyat is hallott már, hogy valaki visszavitte az árut, de pénzt már nem kapott érte, mert lejárt a visszavásárlási garancia. A szomszéd meg úgy járt, hogy mire visszavitte a hibás kenyérpirítót, sem az eladót, sem a boltot nem találta, az üzlet egyik felében szolárium nyílt, a másikban dohánybolt.
– Tényleg ingyen van?
– Utólag kell fizetni érte, de csak akkor, ha a jövő másként alakulna, mint ahogyan azt elképzelte. Gondoljon valami szépre, képzelje magát egy olyan világba, ahol boldog, ahol mindig süt a nap, ahol…
És a néni elképzeli a jövőt. Arcáról eltűnnek a ráncok, szeme fényesen csillog, keze önkéntelenül nyúl a tollért. Először nyomtatott betűkkel ír a papírra, majd pontot tesz reszketeg szignója után.
– És hol volna akkor ez a jövő, kedves? – szatyrát felpakolja a pultra. Vékony ujjaival helyet csinál neki a krumpli mellett.
A lány ellágyuló tekintettel néz a nénire.
– El sem kell vinnie – feleli. – Menjen csak előre. Mindig előre. A jövő már vár magára.
A néni mosolyog, megköszöni a kellemes perceket, és elindul hazafelé. Karját húzza a szatyorba tett répa, gyökér, krumpli, leveles tészta és bab súlya, de nem törődik vele. Állát előreszúrja, tekintete a messzibe réved. Megy előre, lépdel boldogan. Oda, ahol a jövő várja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!