A kormányprogram ismertetését rendkívüli várakozás előzte meg. A terv olyan új világot vázolt fel, amelyben megéri legálisan dolgozni, ahol az állam támogatja a munkához vezető utat. Új közmunkaprogramokat indítanak, aktív álláskeresésre ösztönözik azokat a segélyből élő embereket is, akik már lemondtak arról, hogy valaha munkát találhatnak.
![](/files/public/cikkepek/10180/Image/Lead_LNBn_skicc.jpg)
Mindezzel két dolgot szeretnék hangsúlyozni a Széll Kálmán-terv nyilvánosságra hozásának hetében: egyrészt nincs új a nap alatt, azaz nagyjából ugyanazt a békát igyekeznek lenyeletni velünk a politikusok, csak más-más név alatt. Másrészt az is kiderül, hogy az egyedüli politikusi innováció a tervek fabrikálásában nem más, mint az elnevezés. Ami persze igen fontos.
Tessék csak megnézni: tartalmában nagyon hasonló mindkettő, mégis fényév választja el egymástól a 45 pontos munkatervet a Széll Kálmán-tervtől. Az első lapos, fantáziátlan, bürokratikus, szinte vállaltan íróasztal mögött kiagyalt név. A másodiknak viszont levegője van. Huzata. Fuvallata. Távlata. Üzenete. A fene se emlékszik már rá, hogy ki volt az a Széll Kálmán, de mivel Rákosiék Moszkva térre változtatták a róla elnevezett placcot, ez biztosíték arra, hogy amolyan Fidesz-szavazószerű pasas lehetett a maga idejében.
Ezt a politikai marketinget a Fidesz sokkal jobban műveli. De azért még neki is van mit tanulnia. A Széll név veszélyes is, mert rossz irányban mozgatja meg az ellenséges publicisták fantáziáját. Bolond lyukból bolond Széll, elfújta a Széll, meg hasonló szójátékokra ragadtatják magukat, ami nem használ az ügynek. Tartalmi problémák is vannak. Mivel a konkrétumok hiányoznak a tervből, s az is kiviláglik belőle, hogy a Fidesznek nincs igazán használható ötlete, hogyan lehetne mindezt a zemberek torkán lenyomni, csak folyik tovább a tökölődés, ezért a Thököly név választása talán jobb lett volna. És még ráadásul kurucosabb is.
Szerencsére a magyar történelemben hihetetlenül gazdag a kínálata az olyan neveknek, amelyek szóba jöhetnek politikai-gazdasági programok elkeresztelésénél. Igazából nem is értem, hogy a különadó miért nem kapta már eleve a Rózsa Sándor nevet. És mennyivel jobban hangzott volna a Sobri József nyugdíjvédelmi törvény! A Fidesz betyáros lenyúlásai egyébként tálcán kínálják az analógiákat: a baranyai betyár Patkó Bandi adhatott volna nevet a pécsi francia tulajdonú vízmű einstandolásának, míg bakonyi kollégájáról Savanyú Józsiról nevezhették volna el a MAL Zrt. államosítását.
A rokkantnyugdíjak tervezett felülvizsgálata szinte kiált a Vak Bottyán névért. Az egészségügy reformja vélhetőleg az ismert erdélyi gróf, Vlad Ţepeş (Drakula) nevén fut majd. A Lex Báthory Erzsébet elkeresztelés finoman érzékeltetné a közelgő politikai elszámoltatás vérfürdő jellegét, az Út a munkába programot pedig röviden Lex Recskként kellene anyakönyvezni. A MÁV konszolidációjával kapcsolatban könnyen megjegyezhető volna mindenki számára a Matuska Szilveszter Közösségi Közlekedési Koncepció.
Az irodalmi hagyományok is segítségünkre sietnek: az államigazgatás költségeinek farigcsálása tipikusan Pató Pál-terv, s nem is igazán értem, hogy a kulturális kiadások csonkolása miért nem walesi bárdokkal történik. A korrupció elleni küzdelem Ágnes asszony nevét kaphatná, a Matolcsy-féle gazdasági programban pedig a Dugovics Titusz elnevezés utalhatna arra, hogy ez akár fél Európát is magával ránthatja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!