Tudja-e ön, hogy ki utálja manapság a legjobban az Orbán-kormányt? Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Továbbá tűzoltóját, rendőrét, katonáját, vasutasát, buszsofőrét, tanárát vagy óvónőjét, vegyészét, bányászát, bankárát, rokkantját és nyugdíjasát! Munkáltatóját, munkását és munkanélkülijét!

Ebben a totális háborúban minden héten új ellenségre van szükség, mielőtt az emberek esetleg nagyon megszánnák a régit. Egyik héten még szegény kezelőorvosodat sajnálod, mert kiderül róla, hogy annyit keres, mint egy takarító. Erre jön Lázár Jani és kirúgja anyád hóna alól a mankót, hogy fél lábon ugráltassa vissza a munka világába. Kit érdekel már ilyenkor a doki bére? A tanár óraszáma, a rendőr nyugdíja? Az a lényeg, hogy mindenki a saját bajával legyen elfoglalva és tegyen a másokéra. Itt csak az a kérdés, hogy ki lesz a legközelebbi célpont, s hogy te hol szerepelsz a listán. Merthogy rajta vagy, ahhoz nem férhet kétség.

Minden nap kész nyereség, amikor nem rád lőnek. Ez hál’ istennek egy ilyen fellélegzős hét volt, mert a kormány most éppen nem egy újonnan kiszemelt társadalmi csoportnak rontott neki, hanem a magyarság egészségtelen táplálkozási szokásait állította elszabadult hajóágyúinak célkeresztjébe.

Manapság nagy divatja van a táplálkozástudománynak. Úgy is mondhatjuk, hogy az egészséges étkezéssel kapcsolatos kutatásban vannak talán a legzsírosabb állások. Könyvtárnyi szakirodalma van a telített és telítetlen zsírsavak, cukrok, fűszerek élettani hatását vizsgáló tanulmányoknak. Ezek­ben a mo­­dern tudomány összes vívmánya benne van, de egy dolog hiányzik. Az, hogy a világon mindenek között a legegészségtelenebb táplálkozási szokás az éhezés. És Magyar­­országon manapság ennek is nagy divatja van.

Hazai felmérések szerint például mintegy százezer gyerek alultáplált, húszezer pedig kifejezetten éhezik. Ez utóbbiak szinte egyetlen táplálékforrása az a koszt, amit az iskolában, óvodában kapnak. Most, hogy a nyári szünetre vége lesz az iskolának, ezekről a gyerekekről történő gondoskodás sokuk esetében a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól a Bel­ügy­minisztérium hatáskörébe fog kerülni. Manapság ugyanis még a kisebb értékű bolti élelmiszerlopások következtében is hűvösre lehet kerülni.

A nemzeti együttműködés centrális erőterében hánykolódó hajóágyúk a hét elején még a hamburgert vették célba, mint megadóztatandó népellenséget, hogy aztán a hét végére a ropin, a zacskós levesen és a kólán állapodjanak meg. A magánnyugdíjak megmentése óta tudjuk, hogy kormányunk megkülönböztetett figyelmet szentel a megszorítások megfelelő csomagolásának, s ezért az új sarcot sem adónak hívja, hanem népegészségügyi termékdíjnak. Pedig ez nem más, mint a jó öreg sóvám, amit a XI. századtól kezdve az uralkodók olyan nagy buzgalommal vetettek ki alattvalóikra. A középkorban a sóból származó bevételek tartós, megbízható forrásai voltak a királyi kincstárak gyarapításának, s a mostani centrális erőtér is szinte kiált egy ilyen megbízható központi jövedelemforrá­sért. Hiszen, mint ahogy vízre és levegőre, úgy sóra is minden élő szervezetnek szüksége van. Még a vén kecskék se bírják ki sokáig nélküle.

Valószínűleg már csak a narancstudatú hívők gondolják úgy, hogy a kormány az egészségünkért aggódva veti ki az új sarcot. A sófogadó állampolgárok inkább azon aggódnak, hogy az élelmiszer-ipari termékek milyen széles körére terjesztik ki majd a sóvámot. Vegyünk például egy olyan közkedvelt terméket, mint a párizsi, amit valószínűleg azért találtak ki, hogy vízből is lehessen szendvicset készíteni. A felmérések szerint ugyanis a párizsi 70 százaléka víz, 6 százaléka hús, a maradék 24 százalékról pedig jobb, ha nem beszélünk. De jó, ha tudjuk, hogy a maradék fő alkotóeleme a nátrium-glutamát ízfokozó vegyület, engedélyezett élelmiszer-színezék, és főleg nátrium-klorid, amely miatt a levesporokat is meg fogják adóztatni. Mindezek a vegyületek gyakorlatilag minden felvágottban, húskészítményben, konzervben megtalálhatók, és megadóztathatók, ha meghaladnak egy bizonyos mértéket. A bizonyos mértékről pedig mindig a kormány dönt.

A viszonylag kevés sót tartalmazó élelmiszerfajták többségének jellemző ízét a cukortartalom adja, ami szintén az új adó hatálya alá fog esni. Úgyhogy végül is ezen a héten csak azért lélegezhettünk föl, mert a levegőre nem készítettek még adójavaslatot. Egyelőre.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!