Már jó ideje tűnődöm azon, hogy mit akar jelenteni valójában Orbánék távol-keleti orientációja (orient orientációja), de most végre rájöttem: Minél kevesebb kenyér jut, annál több a rizsa.
Megmondom én, miben van a lényeg. Például ebben az eldugott MTI kishírben: hat járműnek és egy embernek ment neki Porschéjával az a nő, aki Keszthelyen egy áruháznál próbált meg leparkolni. Vagy egy másnapi hír: Parkoló Suzukit és Opelt tört össze Jaguarjával egy nő Székesfehérváron.
A felső tízezer női vezetni tanulnak. Ez a hír gyerekek! Most, hogy az egykulcsos adóval a gazdagok zsebébe tömködött a Fidesz évi 500 milliárdot, valamire el kell költeni a zsét. Már az asszonyok is kaphatnak egy-egy Porschét vagy Jaguart, hogy legyen mivel leszaladni a Tescóba. A parkolás viszont még nem tökéletes.
A Porsche magyarországi márkaigazgatója arról panaszkodik az [origó]-nak, hogy képtelenek kielégíteni a megnövekedett igényeket. A júliusban leadott megrendelésekre jó, ha novemberben érkezik meg az új autó. Még ennél is aggasztóbb a helyzet a Ferrarinál. Hiába dübörög a kereslet, évente 25-öt tudnak csak értékesíteni. Büszkeségtől dagadó mellel jelenthetjük egyébként, hogy miközben összességében egyre kevesebb új autó talál gazdára hazánkban, aközben a luxus és prémium kategóriájú járművek eladása minden eddigi rekordot megdöntött az idén. Csak BMW 5-ös terepjáróból többet adtak el, mint a Suzuki Swiftből.
Ha már annyira szeretjük a nagy szavakat: mi ez, ha nem hazaárulás? Hát nem arról volt szó, hogy a gazdagok növekvő fogyasztásán keresztül „lecsorognak” az alsóbb néprétegek közé? Hogy az arisztokrácia költekezése fogja felpörgetni a gazdaságot? Erre mit látunk?
A hazaáruló prémiumosztály nem magyar termékekre és szolgáltatásokra költi el frissen talált milliárdjait, hanem a hanyatló Nyugat luxuscikkeire. A hazai fogyasztási adatok romlanak vagy stagnálnak. Az utolsó havi mérés mutatott ugyan 0,7 százaléknyi bővülést a kiskereskedelmi forgalomban, de ez elsősorban a növekvő üzemanyagáraknak köszönhető. És tudjátok, hogy a benzinen kívül még mire költöttek többet a gazdagok? Parfümre!
Persze, mert bűzlik ez az egész. A felső tízezer a Nyugat lenyugvó napján sütteti magát, a vacogtató keleti szél csak a szegényeket cibálja. A kormány összefeküdt a gyáriparosokkal, hogy megszülje a Rabszolgamunka törvénykönyvét, s már kerítik körbe a közmunka új Gulagjait is. Hogy aztán majdan nem 21. századi eszközökkel felépíttessék a közmunkásokkal a Fidesz élcsapatát képező B közép újratermeléséhez szükséges futballstadionokat.
A keleti szél filozófiáját Demján Sándor többszörös milliárdos üzletember fogalmazta meg legpraktikusabban egy kínai befektetőknek szervezett konferencián. A Népszava azóta sem cáfolt tudósítása szerint azt mondta: Kína hihetetlen tempójú növekedését a nagyszámú, szorgalmas és főleg szegény kínainak köszönheti. Szerinte a szegénység a legjobb motiváció, s ez a feltétel nálunk is megteremthető. Kifejtette, csak olyan országban érdemes befektetni, ahol a dolgok nem jól mennek. Ebből a szempontból hazánk ideálisnak tekinthető.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!