Az újévben különféle fogadalmakat szokás tenni, ami önsorsrontó csacsiság. Sokkal érdemesebb akkor fogadkozni, amikor már csak kevés idő van hátra az óévből, mert így nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ember be is tudja tartani ígéreteit. – Nem foglalkozom már az idén politikával – én ezt fogadtam meg a béke, a szeretet és a megértés ünnepnapjai előtt. A közélet hírein kívül is vannak még érdekes dolgok földön és égen, amelyektől nem kezd görcsölni az ember gyomra és nem szökik egekbe a vérnyomása.
Japán tudósok publikálták a héten azt a szenzációs felfedezésüket, hogy a varjak akár egy évig is képesek visszaemlékezni dolgokra. – Kár. Ezekből se lennének jó szavazópolgárok – jutott eszembe –, ellentétben például az ideális politikai közeget jelentő aranyhalakkal, amelyek emlékezete állítólag tíz másodpercig se tart.
Talán mégse annyira jók politikafelejtésre a tudományos hírek. Úgyis nagy lemaradásban vagyok a művészeti élet újdonságainak megismerésében, ezért inkább erre a témakörre váltottam. Kalapács alatt egy Orbán-portré – olvasható az Fn24 portál hírei között. 58 ezer forintért árulják a művet a neten. Megtudhatjuk, hogy a kormányfőt ábrázoló 60×80 centis festmény kollázstechnikával készült, vastagon felhordott festékkel, fényes lakkal. A portál kérdésére egy belvárosi galéria tulajdonosa annyit közölt: a festmény körülbelül 70 ezer forintot ér.
A hírhez fűzött kommentárokból kiderül, hogy elsősorban a kalapács és az arckép összefüggése mozgatta meg a blogolók fantáziáját. A fene se gondolta volna, hogy ennyi indulat gyűlt fel műértő körökben. Én viszont a magam laikus módján azon tűnődtem el, miért vették meg végül csak 50 ezerért a festményt, ha a szakember szerint 70 ezret ér? Van ennek valami politikai üzenete?
Mielőtt bárki azon kezdene izmozni, hogy lám-lám, milyen látványosan felsültem óévi fogadalmam teljesítésével, közlöm, kudarcról szó sincs. Nem adtam fel, sőt eltökéltebb vagyok, mint valaha, csak a megvalósítást elhalasztottam 2016-ra abban a reményben, hogy akkor majd jobb idők jönnek.
Annyi azért idénre is maradt a fogadalmakból, hogy próbálom a politika kellemes oldalait nézni. Itt van például a Matolcsy-féle Nemzeti Növekedési Tervezet, amire ha gazdaságpolitikai dokumentumként tekintek, akkor megüt a guta, ha viszont a miniszter művészi tevékenységének részeként fogom fel, akkor szórakoztató. (Ahogy Lucifer tanácsolja bölcsen: „Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog.”) Még nem sikerült teljes mélységében dekódolni az NNT szimbólumrendszerét, de annyit már értek belőle, hogy Magyarország olyan interkontinentális fordítókorong a Selyemúton, amely nélkülözhetetlen eszköze a borostyánnal megrakott gyorsnaszádok széles nyomtávra történő átállításának.
És van egy másik jó politikai hír is. Igaz, az ellenzék már a gondolattól is epét hány, pedig az Orbán-éra eddigi legjobb ötlete, hogy különadókból teremtsék elő a kormány hibás intézkedései miatt kiszabott büntetések összegét. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a kormányzás baklövéseinek árát az emberek fizetik meg, méghozzá különféle pluszadók és -járulékok formájában. Csakhogy ez jelenleg nem tükröződik az adók elnevezésében. A chipsadóról, a pornóadóról, a megemelt forgalmi adóról csak a legtájékozottabbak tudják, hogy a kormány melyik ámokfutása miatt fizetjük éppen. Viszont ha az új adókat bankadóadónak, végtörlesztésadónak, multiadóadónak hívnák, akkor a polgár pontosan tudná, hogy mi volt az a hülyeség, ami miatt őt sarcolják éppen. Jó kormányszokás szerint meg lehetne örökíteni az adók elnevezésében az ötletadókat is. Orbán-adó, Matolcsy-adó, Lázár-adó néven sokáig őrizné őket a nemzeti emlékezet.
Így kell nézni a dolgok jó oldalát az év utolsó napjaiban itt a Selyemúton, ahol a héten azt is láthattuk, hogy ha úgy adódik, gond nélkül megoldható a vezetés selyemzsinórral történő ellátása is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
