Nem akarok dicsekedni, de én már a hét elején sejtettem, hogy a hét végére ki fog bújni a szög a zsákból. Amikor a miniszterelnök a TV2-nek azt nyilatkozta kedden, hogy a rendvédelmisekkel folyó nyugdíjvitát férfiemberek módjára rendezik majd, akkor én már erősen elgondolkodtam rajta, hogy vajon konkrétan mit is érthetett ezalatt.

Vannak emlékeim fiatal koromból azzal kapcsolatban, hogyan intéztük el a grundon a férfias vitákat. Előfordult, amikor az első vérig ment a bunyó vagy súlyosabb esetben addig, amíg az egyik fél meg nem adta magát, elismerve a vereségét. Bár Orbán Viktor szerint háború folyik, és ennek megfelelően tényleg csatatérré változtatta az országot, mégsem hittem benne igazán, hogy a Parlament Nándorfehérvári termében pofozkodásra kerül majd sor a rendészeti szakszervezetek és a kormány képviselői között. Nem azért, mintha ez a stílus olyan távol állna a jelenlegi kormány kakaskodó, erőszakos viselkedésmódjától, hanem inkább azért, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy a rendőrök és a tűzoltók találtak volna a soraikban egy Orbánnal vagy Pintérrel azonos súlycsoportba tartozó versenyzőt. Annyi betyárbecsület még a feldühödött rendvédelmisekben is van ugyanis, hogy nem bántják a sokkal kisebbeket.

Arra is emlékeztem fiatalabb éveimből, hogy a férfiak közötti versengések eldöntésének van ennél szelídebb módja. Ez a vetélkedés úgy zajlik – hogy is írjam illendően körül? – hogy a részvevők kiteszik az asztalra, amijük van, és akinek nagyobb az érve, az a győztes. Ezt is nehéz persze elképzelni a Nándorfehérvári terem ünnepélyes falai között, de nekem mégis nagyon gyanús volt, hogy nem engedték be a férfias vetélkedőre az egyetlen női szakszervezeti vezetőt, Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkárát. Ő már bizonyította párszor, hogy nem egy pirulós fajta, de talán mégse akarták zavarba hozni. De az is lehet, hogy nem akartak előtte zavarba jönni. Mindenesetre nagy önbizalomra vall, hogy a kormányférfiak kiálltak erre a megmérettetésre, akár a tűzoltókkal szemben is. (Talán abban reménykedtek, hogy hosszabbításban nyernek.)

Hogy odabenn végül is mi történt, arról a felek nem szívesen nyilatkoznak. Amikor viszont Árok Kornél, a rendészetiek vezetője kihívta Orbán Viktort a Parlament elé, hogy inkább ott rendezzék le férfiasan a vitás ügyeiket, a miniszterelnöknél elszakadt a cérna és Árok szerint azt mondta, hogy „Ezt majd átadom a bohócügyi államtitkáromnak”.

Várható volt, hogy a kormánytagok közül előbb-utóbb valakinek eljár a szája, és a nyilvánosság számára is kiderül, hogy létezik bohócügyi államtitkárság. Nem csak hogy létezik, de az igazán fontos ügyek oda tartoznak. És most már azt is tudjuk, hogy miközben a minisztériumok többségében semmi lényeges dolog, főleg munka nem történik, ezért a törvényjavaslatok többségét képviselői indítványok formájában terjesztik be a parlamentben, aközben a bohócügyi államtitkárság teljes gőzerővel dolgozik. Tulajdonképpen ez a szervezet áll az egész cirkusz mögött, amit Orbán-kormánynak hívunk.

Sokszor egyetlen mondat is elég, hogy a nagy katyvasz után hirtelen helyükre kerüljenek a dolgok. Feltárulnak a manézs titkai. Így utólag világossá válik a szereposztás a porondon: Kósa és Szijjártó nem más, mint Keménykalap és Krumpliorr, Navracsics és Szőcs pedig Stan és Pan, Lázár pedig a magányos zenebohóc, aki mindig elővarázsol valamit végtelen számú zsebei egyikéből. Ő az, akinél mindig van másik.

Egészen mostanáig abban az elbizakodottságban éltem, hogy meglehetős humorérzékem van, de isten bizony nem vettem észre, hogy az csak egy nagy tréfa, egy bohózat, ami az utóbbi egy évben velünk történik. Pedig gyanús lehetett volna, hogy az egész világ rajtunk röhög. Elkergettük az IMF-et, hogy ne diktáljon nekünk, aztán olyan megszorító csomagot varrtunk a nép nyakába, amitől még az IMF is sírva fakad, közben a szabadpiacon legalább kétszer olyan drágán vesszük fel a kölcsönöket, mint amennyiért tőle kaptuk volna. Ettől a tréfától minden pénzügyi szakember a térdét csapkodja, sőt, szerintem Matolcsy porondmester is jókat kuncog a függöny mögött. Csak mi, a nagyérdemű közönség vettük véresen komolyan azt, ami a porondon történik.

Egy reményünk van csak, hogy ez vándorcirkusz, és előbb-utóbb odébbáll.

 

Címkék: média-sajtó-tévé-rádió-internet, Orbán Viktor, politika, szakszervezetek

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!