A harci helyzet

Amint látható, az ellenséget teljesen bekerítettük, utánpótlás-vonalait elvágtuk, több magas rangú tisztjét, például Hagyó óbestert és Zuschlag ordonáncot fogságba ejtettük, Budai brigadéros lesipuskásai pedig azonnal leszedik azt, aki kidugja a fejét a lövészárokból. Felderítőink portyáik során több nyelvet is fogtak az ellenség táborából, akik azt mondják, hogy a harci morál nem túl jó odaát. Nemrégiben jött át hozzánk például Szili közlegény, illetve közleány, jobban mondva közlény és arra számítunk, hogy mások is követni fogják.

Ezen a fronton, mint ahogy önök is tapasztalhatják, egy percre sincs nyugalom. Napi szinten vívunk heves tüzérségi párbajokat az ellenséggel, de tulajdonképpen ezeknek nincs hadászati jelentőségük. Csak azért lőjük őket, hogy visszalőjenek, és ebből megtudjuk, hogy egyáltalán van-e ott még valaki.

A másik fő hadműveleti területünk a kultúrkampf. Kulturális fronton szintén közel állunk ahhoz, hogy teljesen megsemmisítsük az ellenséget. Gyakorlatilag minden hadműveleti szempontból fontos területet elfoglaltunk már, és csak egy-két helyen tapasztalható még némi ellenállás. Mutatom a térképen: ilyen például a Heller Ágnes hídfő, a Schiffer András magaslat, és a Tarr Béla bunker. Külön szólnék a Nemzeti Színház elhúzódó ostromáról, ahol Alföldi tizedes és a többiek sáncolták el magukat. Bármikor seperc alatt kifüstölhetnénk őket onnan, de tanultunk az Operaház példájából. Azt ugyanis először aláaknáztuk, aztán lebombáztuk, majd nehézágyúkkal lőttük. A célpontot sikerült a földdel egyenlővé tennünk. A környékbeli lakosok szerint hideg téli éjszakákon élve eltemetett hőstenorok elhaló fináléja hallatszik ki a romok alól. Nem akarunk a Nemzetivel is így járni. Egyelőre kiéheztetjük őket, hátha megadják magukat, mint Kocsis Zoltán karnagy-őrnagy, aki a teljes zenekarával jött át hozzánk az aknamezőn keresztül, magával hozva tizenegy zsidó és tizenegy cigány zenészét is, ami már majdnem olyan megható, mint a Schindler listája.

A tájékoztatás frontján is jól állunk. Gyakorlatilag a mi csapataink uralják az egész terepet, még akkor is, ha akadnak azért kisebb-nagyobb nehézségeink. Meglepően heves ellenállást ta­­pasz­taltunk például a sajtótörvény csatájában, amikor is az ellenség a külföldi szövetségeseitől kapott váratlan segítséget. Egy kisebb taktikai visszavonulás, arcvonal-kiegyenesítés árán azonban már megint mi vagyunk nyeregben az egész fronton. Egyet­­len komoly nehézségünk az úgynevezett bloggerillák részéről kibontakozó partizánháború. A legváratlanabb helyeken robbantgatnak, majd sürgősen visszavonulnak a cybertér mocsaraiba, ahová nem tudunk lánctalpasainkkal utánuk menni. Szalai Annamária ellentengernő bőrnyakúi igyekeznek sakkban tartani ezeket a lápi lidérceket.

A Vezénylő Tábornok ezután emlékeztetett csapataik korábbi fényes győzelmeire, például a József Nádor téri csatára, ahonnan az IMF zsoldosai egészen Washingtonig futottak Matolcsy marsall muskétásai elől. Sajnos a szomszédban, a Szabadság téren az MNB ostrománál viszont állóháború bontakozott ki, amelyben Járai narancsnok speciális egységei helyiségről helyiségre haladva véres kézitusákban kénytelenek küzdeni a nemzeti bank birtoklásáért.

– A fő csapás következő iránya Rokkiland és Nyuggerisztán – mondta a Vezénylő Tábornok. – Nyuggerisztán meghódításához ugyanis először a rokkantak hadosztályain kell átverekednünk magunkat. A térképen látható, hogy itt, az ütközőzónában vannak beásva az ellenség előőrsei, az előnyugdíjas hadosztá­lyok, kiegészítve az előretolt tolószékes dandárokkal. Balról őket fedezik a páncélozott járókeretekkel megerősített falábú gyalogezredek. Mögöttük a Világtalan Vadászok és a gyorsreagálású Fekete Özvegyek által támogatott Gépesített Matuzsálemek képezik a fő véderőket.

– Ék alakban fogjuk őket letámadni – mondja csillogó szemmel a Vezénylő Tábornok –, és ez a harc lesz a véső!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!