Megállt a minap egy buldózer Ciprus valamelyik apró bankja előtt, szemben a bejárattal. A sofőr komótosan lekászálódott, és egy kézzel írt feliratot akasztott a tonnás acélkanálra. Bemegyek – ez állt rajta. Amennyiben a humorérzék alkalmazási feltétel a bank biztonságiaknál, a pénzintézet ajtajára ezt írhatták: Gyere, legalább lesz egy vasunk!
Lehet tréfásan fogalmazni, a helyzet azonban komor: Ciprus tönkrement. Épp annyi készpénzre lenne szüksége – hogy egyáltalán lélegeztetőgépen maradhasson – mint a szigetország egyévi nemzeti összterméke. A mi hazai dimenziónkban ez annyit tesz: akkor nyithatnak ki a bankok, akkor vehetnénk némi pénzt magunkhoz, ha a holnapi napon harmincezermilliárd forintnyi rendkívüli támogatást tudnánk összekalapozni. Ebből, úgy tízezermilliárdnyit saját portánkról kellene begyűjteni. Majd egyéves költségvetésünket. Ez épp oly képtelenség, mint maga a tény: ahogy ez az apró ország csődbe jutott.
Cipruson tíz hónapon át süt a nap. Légihídon ömlenek a turisták, és különgépeken a kétkezi nikkelbárók, orosz olajmágnások, kelet-európai újgazdagok. Két napfürdő között vállalatbirodalmak születnek. Ma már kevésbé mosolyogtató tény, hogy a nagy Oroszország legtöbb külföldi befektetője a parányi Ciprusról érkezett. Olyan külföldiek ők persze, mint Abramovics, a Chelsea ura, amikor épp nem Csukcsföld kormányzójaként vásárol olajmezőket 18 éves fia születésnapjára. Orosz vircsaft ez az Égei-tenger közepén. Cipruson alig van adó. Ám az a kevéske, ami létezik, hatalmas bevétel egy ilyen kis szigetnek. Bankjaiban majd hetvenmilliárd eurónyi készpénzt helyeztek el, és ezek a szorgos pénzintézetek több mint százmilliárdnyit hiteleztek, elsősorban a görögöknek és az otthon befektető orosz betéteseiknek. Aki csődről akar tanulni, az a hitelezésről szóló könyveket olvasgassa most. Hiába ömlöttek az eurómilliárdok ki-be a bankokból, a görög válság és a mohó pénzkihelyezés vágya torzsára pucolta a bankokat.
Távol van tőlünk ez a kis szerelemsziget. Még akkor is, ha majd egymilliárd eurónyi tőke vándorolt oda magyar honfitársainktól, és a bankválság a forintot is napokra a mélybe taszította. Üzenete azonban nagyon is tanulságos: a bankok nem a gazdaság szerelemgyerekei, ám aki kedvére szórakozik velük és önző (politikai) céljaira használja őket, képes bedönteni a legvirágzóbb piacgazdaságot is. Ahol nem nyitnak ki a bankok, ott kiürül az államkassza. És elsüllyed egy ország.
Aphrodité Ciprus partjainál emelkedett ki a habokból. Amerre járt virágok, gyümölcsök születtek nyomában. Foganni úgy fogant, hogy Kronosz kardjával saját apját kasztrálta. Amikor az eseléket a vízbe dobta, a habok Aphroditét szültek – így tartja a mitológia. A valóságban Európa még csak a kasztrálásnál tart, Aphroditére kicsit várni kell.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!