VASÁRNAPI HÍREK – A KÜLÖNVÉLEMÉNY - Kertész Anna vezércikke.
Mindenki sorra kerül. És ha nem is üvölt vagy cselekszik magáért (mert elveszik a pénzét, munkáját, otthonát, egészségét, szórakozását), talán majd a gyerekéért megteszi. Amit mi ma elvesztünk, azt már nem adhatjuk tovább neki. Ilyesmi motoszkált bennem a múlt hétvégén a Római-parton sétálgatva.
Hogy a kisebbik talán nem is fog emlékezni a kis kavicsgátra, amit hétről hétre építgetett a kifolyónál, a másznivaló öreg fáknál. Gondolkodtam, hogyan tudnám becsomagolni neki azt, ami alanyi jogon járna: a partot, ahova elhozhatná majd azt a fontos lányt, hogy megmutassa neki az egykori gátacska helyét.
Lebetonozott sétány lesz helyette az örökség, és derékszögekre komponált múzeumpark – a kócos Városliget helyén. És eltűnnek a papírokról a rendetlen szavak, szabálytalan rímek, vad gondolatok, ha nekik sem segítünk túlélni. Ha őket is elengedjük, ahogy eleresztettük a parti és ligeti fákat, amiket nemsokára gépek tarolnak le. A héten egy anya megmutatta, hogy is kellene a pusztítás útjába állnunk, hogy hogyan is kell és lehet megvédenünk azt az örökséget, ami utólag nem pótolható.
Tallér Edina írónő kedves folyóirata megmentéséért lépett: „Politikai véleményemtől, beállítottságomtól függetlenül, írói és szülői minőségemben ajánlom fel 2017. május 1-jétől a következő két évig, mindenkori irodalmi publikációimból származó összes honoráriumom 30 százalékát a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratnak és a Műút portálnak. Célom és törekvésem (amellett, hogy azt remélem, író- és művésztársaim, az irodalmat kedvelő barátaim közül lesznek, akik csatlakoznak hozzám anyagi támogatásukkal) az, hogy a Műút továbbra is töretlen színvonalon működhessen és szerkesztői megértéssel és elfogadással viseltessenek a gesztus iránt, mellyel azt szeretném üzenni, hogy nincsenek egyedül” – írta ki Facebook-oldalára az írónő. És még azt is: „remélem, hogy a kisebbik gyermekem, aki még csak 11 éves, olvashatja majd a Műút legfrissebb számait, mondjuk 16 évesen”.
Mostanra bizonyossá vált, hogy a haveri osztogatásból (hogy, hogy nem, a vidéki irodalmi folyóiratoknak szánt támogatást, 960 millió forintot a Lezsák Sándor-féle Lakitelek Népfőiskolához tartozó kft. osztotta szét, félmilliárd forint nem is vidéki lapoknak, hanem fővárosi Fidesz-műhelyeknek ment) a Műút folyóirat és portál, amely – Tallér Edina szavaival – „az elmúlt 10 év egyik legmeghatározóbb, a progresszív magyar és nemzetközi művészetet figyelő, értő és közvetítő lapja” kimaradt, így fennmaradása kérdésessé vált.
Ha magunkért nem, értük meg kell tennünk ezeket a lépéseket. Üvöltenünk és cselekednünk kell. Nem hagyni egy művészeti folyóirat elpusztítását, és nem hagyni – mégsem hagyni – kidönteni azokat a fákat. Éljenek a dühös anyák!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!